Budapest — Bródy János saját bevallása szerint hivatalosan is egy rezignált nyugger lett.

Persze hihetnénk ezt is róla, ha nem tudnánk, hogy tíz év után új szerzői lemeze jelent meg Az Illés szekerén címmel, december 20-án pedig a Syma csarnokban be is mutatja azt egy nagykoncert keretében.

Bródy az édesapja hatására kezdett el zongorázni hétévesen, ám ekkor még senki sem sejtette, hogy az ifjú titánból hazánk egyik legismertebb zenésze lesz az idők során. A Bródy fiúk igazi szenvedélye ugyanis a matematika volt, szinte mindenki ilyen területen végzett és dolgozott.

– Volt otthon zongora, és éppen a gyerekszobában. Ha rosszalkodtam, akkor mindig oda zártak be. Én meg azon a szerencsétlen zongorán töltöttem ki a dühömet, bánatomat – emlékezett vissza a zeneszerző, akinek gyerekkorában még egy nagyon meghatározó dolog történt. Mégpedig az ötvenhatos forradalom.

– Tízéves voltam akkor. A Szemere utcai általános iskolába jártam, és nagyon emlékszem arra a keddi napra. Délutános voltam, és amikor kijöttem az iskolából, szembesültem azzal, hogy a tömeg vonul az Országház elé. Én meg mentem velük. Arra nagyon emlékszem, hogy amikor a lámpákat leoltották, és a tüntetők újságpapírból csavart fáklyákat gyújtottak, az én kezembe is adtak egyet. Később láttam a tankokat, a kivágott zászlókat, hallottam a lövéseket, és volt, amikor le kellett menni a pincébe. A szüleim nem engedtek ki az utcára, a szomszéd házból egy nagyon vagány gyereket le is lőttek. A Bródy család persze elgondolkodott azon, vajon merjenek-e lépni, és oly sok emberrel együtt ők is elmenjenek az országból, de végül maradtak.

– Sokszor jut az eszembe, hogy ha elmegyünk, akkor talán valamelyik nagy angol vagy amerikai bandába kerülhettem volna, de akkor ki írta volna meg az Illés zenekar szöve­geit? – viccelődött Bródy, aki a középiskolában kezdett el komolyabban foglalkozni a könnyűzenével. Közben elváltak a szülei, édesapja, András amolyan hétvégi apukaként a mindennapi atyai gondoskodás hiánya miatt keletkezett űrt kisebb-nagyobb ajándékokkal ellensúlyozta.

– Tőle kaptam az akkor még ritkaságnak számító amerikai felvételeket, Peter, Paul and Mary és Bob Dylan első két lemezét, sőt életem első gitárját is apámnak köszönhetem. Gyorsan megtanultam azt a néhány akkordot, ami ezekhez a számokhoz kellett. Nagyon jól jött a klasszikus zene mellett tanult szolfézs ismerete, de később persze elmentem egy gitártanárhoz is – mesélte János, aki a Puskás Tivadar Távközlési Technikum diákjaként nemcsak a zene élvezeti, de technikai részét is megtanulta.

– Mi magunk barkácsoltuk az erősítőinket, felvevőket tekercseltünk, szóval nemcsak játszani tanultunk meg a gitáron, de működtetni is a hozzá tartozó szerkezeteket. (blikk.hu)