A bosznia-hercegovinai katolikusok vallási vezetője, Vinko Puljić érsek éles kirohanást intézett a fundamentalista irányzat ellen. A muszlim közösség válaszában a spanyol inkvizítorokhoz hasonlította az érseket és tagadta a fundamentalista vahabita vallási irányzat létezését.

A bosznia-hercegovinai politika meghatározó szereplői januárban sem hagyták téma nélkül az újságírókat. Természetesen megnyilvánulásaik továbbra is a megszokott, verbális etnikai villongások sémáját követték. Úgy tűnik azonban, a balkáni országban politikusok sem feltétlenül kellenek némi botrány előállításához, vallási vezetők is szívesen betöltik ezt a szerepet, miközben a vallási szélsőségek egyre szaporodnak.

Az elmúlt időszakban elsősorban Milorad Dodik, a boszniai szerbek elnöke botránkoztatta meg a közvéleményt. Mivel a múlt század utolsó éveiben véres polgárháborút megélő ország politikusai továbbra sem hagytak fel az etnikai alapú politizálással, a belügyeket továbbra is a nemzeti ellentétek és a politikusok hol kevésbé, hol jobban megnyilvánuló nacionalizmusa tematizálta. A nemzetiségi ellentéteknek azonban van még egy szereplője, ez pedig nem más, mint a bosnyák, horvát és szerb nemzeti identitást alapvetően meghatározó egyházak.

Az újév első hónapja egyházi szinten elsősorban a katolikusok és a muszlimok torzsalkodásáról szólt. A felütést Vinko Puljić vrhbosnai érsek adta meg. A vallási vezető egy nemzetközi katolikus humanitárius szervezet, az „Egyházi segítség a bajban” ausztráliai ülésén az iszlám fundamentalizmus követőit ostorozta. Puljić érsek nyilatkozatában aggodalmát fejezte ki Bosznia-Hercegovina iszlamizálása miatt. Ennek látható jeleként értékelte, hogy az országban számos helyen épülnek muszlim kulturális központok és mecsetek, állítása szerint elsősorban Szaúd-Arábia „petrodollárjaiból”. Az érsek állítása szerint az elmúlt időszakban csak Szarajevóban 70 ú muszlim imahely épült.

A bosznia-hercegovinai Katolikus Egyház fejét azonban leginkább a fundamentalista muszlim vahabita irányzat megjelenése aggasztotta:
-Bosznia-Hercegovinában három-ötezer vahabita van, akik befolyást akarnak szerezni a társadalomban. A kormányokban pedig senkinek sincs bátorsága, hogy bármit is tegyen a folyamat megakadályozására. Másrészt, a munkaerőpiacon, az iskolákban és a társadalmi élet egyéb részein a katolikusok rendszeresen hátrányos helyzetben vannak. A cél, hogy az ország elhagyására kényszerítsék őket. – sorolta a katolikusok, azaz a horvátok panaszait az érsek Ausztráliában.

Egy másik alkalommal Vinko Puljić érsek a bosznia-hercegovinai Katolikus Sajtóügynökségnek adott interjújában arról panaszkodott, hogy a katolikusoknak „nehéz tapasztalataik” vannak a vahabitákkal.
Puljić érsek kijelentéseit a horvát Večernji list napilap bosznia-hercegovinai kiadásában az ország érseki konferenciájának főtitkára, Ivo Tomašević is alátámasztotta. A főtitkár szavai szerint a vallási vezetőknek a megértésre és a párbeszédre kellene törekedni.

Vahabizmus és inkvizíció?

Az ügyben persze hamarosan Bosznia-Hercegovina Iszlám Közössége (Rijaset Islamske Zajdenice BiH) is megszólalt. A közösség közleményében Puljić kardinálist a spanyol inkvizítorokhoz hasonlította. A Rijaset szerint a Katolikus Egyháznak fontos történelmi szerepe volt a kommunizmus alatt a gondolati és szólásszabadság támogatásában és nyilatkozatuk szerint II. János Pál pápa a XX. század egyik legfelvilágosultabb embere és fontos szabadságharcosa volt. Közleményükben azonban emlékeztettek a középkori spanyol inkvizícióra is, mely véleményük szerint a katolikusok „másik modellje” volt. A közlemény szerint az Iszlám Közösség kérdésesnek tartja, hogy a vrhbosnai érsek melyik történelmi modellt követi, egyúttal ijesztőnek találja annak szavait.

A muszlim vallási vezetők egyúttal tagadták, hogy létezne olyan vallási csoportosulás, mely magát vahabitának nevezi és arra szólították föl Puljićot, nevezze meg, konkrétan milyen „nehéz tapasztalatokra” gondol és történt-e bármilyen törvényellenes cselekmény. Emellett azt is leszögezték, hogy ha mégis léteznének vahabiták, joguk van a saját tanaikhoz. Ennél is továbbmenve pedig a kilencvenes évek haláltáborait és muszlimok ellen elkövetett népirtásokatidézték, mint a vahabiták elleni „vadászat” lehetséges eredményét. A Közösség továbbá hangsúlyozta, jogának és kötelességének tekinti, hogy megvédjen minden muszlimot, függetlenül attól, összhangban vannak-e azok vallási nézetei a Rijasetével.

A szerb ortodoxok sem hallgattak januárban

Hallatták hangjukat a szerb ortodoxok is a hónap folyamán. Grigorije hercegovinai és tengermelléki püspök a szerb politika védelmében, a televízióban a bosnyákok legfőbb vallási vezetőjét támadta.

Szerinte Bosznia-Hercegovina főmuftija, dr. Mustafa Cerić minden emberi, kultúr- és hitbéli keretből kilépve úgy viselkedett, mintha az ország az ő privát birtoka lenne, amiért a főmufti kritizálta a boszniai szerb elnököt, Milorad Dodikot. Grigorije persze nem először nyilatkozott élesen muszlim vezetőkről, 2008-ban a trebinjei imámról azt állította, „száz százalék, hogy bolond”.

A vallási feszültségek persze nem a békés rendezés irányába hatnak és tény, hogy az iszlám fundamentalizmus Bosznia-Hercegovinában erősödik. Ennek szemléletes példája volt a tavaly ősszel a szarajevói amerikai nagykövetség előtt lövöldöző Mevlid Jašarević esete. A férfi cselekménye vélhetően nem elválasztható az észak-boszniai Gornja Maoča faluban működő közösség tevékenységétől. Ismert, a település a boszniai vahabizmus központja, melynek látogatása még a nem radikális muszlimok számára sem ajánlott. A múlt héten a falura a rendőrség is lecsapott, s az akció keretében a radikális közösség vezetőjét, Nusret Imamovićot is előállították. Az akció részleteiről azonban a hatóságok csak utólagos tájékoztatást ígértek. Kérdés, a hírzárlat oka technikai kérdés volt-e, vagy a hatóságok valóban olyan bátortalanok a jelek szerint kétségkívül létező fundamentalizmussal szemben, ahogy a vrhbosnai érsek állítja? (kitekinto.hu)