Szerbia mozgalmas és nehéz évet zárt 2011-ben: bár a gazdaság kezd kilábalni a recesszió okozta sokkból, a munkanélküliség elleni harcban még nem sikerült meggyőző eredményeket felmutatnia, és az európai uniós tagjelölti státust is csak jövő márciusban kaphatja meg az ország. Déli szomszédunk sokat tett azért, hogy meggyőzze az uniós tagállamokat az európai értékek melletti elkötelezettségéről, azonban Koszovóval való kapcsolatának további normalizálására van szüksége ahhoz, hogy az integráció újabb fázisába léphessen. Összefoglalónk első részében a szerb belpolitika eseményeit és a gazdasági helyzet alakulását mutatjuk be, a másodikban pedig majd a szerb-koszovói, illetve szerb-magyar kapcsolatokkal és az EU-integrációval foglalkozunk.

Rendőrkézen az utolsó háborús bűnösök is

Februárban elégedetlenségének adott hangot az ellenzék: belgrádi nagygyűlésükön, amelyen több mint ötvenezren vettek részt, előrehozott választásokat követeltek. A tüntetés egyik szervezője a Szerb Haladó Párt (SNS) volt, melynek vezetője a Szerb Radikális Pártból kivált Tomislav Nikolić. A szerb kormány azonban nem volt hajlandó eleget tenni a követelésnek, így nem rendeztek idő előtti választásokat. Időközben Mirko Cvetković miniszterelnök felmentette hivatalából Mlađan Dinkić miniszterelnök-helyettest és gazdasági és regionális fejlesztési minisztert, akit egyébként a tüntetők – Boris Tadić államfővel együtt – a leginkább felelősnek tartanak az ország helyzetéért. A felmentés oka az volt, hogy tevékenységét Cvetković nem találta eléggé eredményesnek. Ugyanekkor bocsátották el a pénzügyminisztérium államtitkárát, Slobodan Ilićet is.

Az ellenzék áprilisban újabb, több tízezer embert megmozgató tüntetést szervezett. A demonstrálók azért követeltek előrehozott választásokat, mert csalódtak a kormányban, és a gazdaságot egyre mélyebbre taszító válságra egy új kabinetben látták a megoldást. Az év első felére időzítette munkabeszüntetését több szakszervezet is: sztrájkoltak a pedagógusok, a rendőrök és a belügyminisztériumi dolgozók is.

A nyár sem telt el tüntetések nélkül: a vajdasági gazdák júniusban útlezárásokkal tiltakoztak, mert elégedetlenek voltak azzal a kormányhatározattal, amely csak tíz hektár nagyságú területre biztosított támogatást.

Áprilisban a Haladó Párt népszerűbbnek bizonyult a legnagyobb kormánypárt és a köztársasági elnököt is adó Demokratikus Pártnál (DS), ha ekkor tartották volna a választásokat, a szavazatok 37 százalékára számíthattak volna, szemben a DS 28 százalékával. Májusra tovább csökkent a demokraták népszerűsége: ekkor már csak a szavazatok 23,5 százalékát szerezték volna meg.

A kormánypártok még többet veszítettek népszerűségükből, miután elfogták a két, még szabadlábon lévő háborús bűnöst, Ratko Mladićot és Goran Hadžićot, rájuk ugyanis sokan még mindig hősként tekintenek Szerbiában. Mladićot, a boszniai szerb erők egykori főparancsnokát végül május 26-án hajnalban fogták el a Vajdaságban, Lázárföldön, egy névtelen feljelentés alapján. Elfogása előtt néhány nappal készült egy felmérés, amelynek eredményei szerint a válaszadók 51 százaléka ellenezte Mladić esetleges hágai kiadatását, ami végül május 31-én történt meg. Hadžićot, a Krajinai Szerb Köztársaság egykori elnökét július huszadikán vették őrizetbe a Vajdaságban, és még július végén kiadták Hágának.

Tadićék csökkenő népszerűsége a választások előtt

A kormány azt ígérte, hogy az őszre már tagjelölti státust kaphat Szerbia, ám ez nem történt meg, így a demokraták népszerűségvesztése tovább folytatódott az ősszel. Korábbi támogatóik azért is csalódtak bennük, mert a koszovói kérdést sem sikerült megnyugtatóan rendezniük. A rossz életszínvonal és korrupció miatti elégedetlenség is hozzájárult a népszerűség csökkenéséhez. Az SNS támogatottsága is visszaesett kis mértékben novemberre, a kormánypárti Szerb Szocialista Párt (SPS) javára. A jelenleg ellenzékben lévő Szabaddemokrata Párt (LDP) profitált a legtöbbet a DS és az SNS népszerűségvesztéséből: novemberben már 12 százalékon álltak, de a radikálisok is szereztek újabb támogatókat. Egyelőre azonban még több mint egymillió választó bizonytalan.

A jövő év rengeteg változást hozhat a szerb belpolitikában, ugyanis 2012 tavaszán rendezik majd a köztársasági, a tartományi és a helyi közösségi választásokat is. A Haladó Párt vezetője, Tomislav Nikolić kormányában helyet biztosítana a Vojislav Koštunica vezette Szerbiai Demokrata Pártnak (DSS), a Vajdasági Magyar Szövetségnek, az Új Szerbiának és a Szocialista Mozgalomnak is. A Demokrata Párttal azonban biztos, hogy nem lépne koalícióra, és kérdéses az is, együttműködne-e a parlamenti többség érdekében a Szerb Radikális Párttal. A választások a szerb külpolitikára is nagy hatással lehetnek, ugyanis Nikolić SNS-ének esetleges kormányalakítása azt is jelentheti, hogy az eddig az Európai Unió felé törekvő Belgrád figyelme ezután inkább keletre, Oroszországra összpontosul majd.

Csökkenő GDP és növekvő államadósság

A biztató jövő ellenére a jelenben nagyon komoly problémákkal kell megküzdenie a mindenkori szerb kormánynak. Magyarországhoz hasonlóan déli szomszédunknál is jelentős szerepet játszik a feketegazdaság, miközben az ország hivatalos GDP-je az elmúlt években csökkent.

2009-ben volt a legnagyobb a visszaesés: ekkor 3,4 százalékkal zsugorodott a gazdaság. A válság jelentős csapást mért az iparra (-12.1 százalék), a feldolgozóiparra (-15.8 százalék) és a bányászatra (-4,3 százalék). A legmélyebb zuhanást az építőipar (-19,9 százalék) szenvedte el, miközben az idegenforgalom teljesítménye 10,2 százalékkal esett vissza. Egyedül a telekommunikációs szektorban sikerült növekedést elérni, ahol a megelőző, 2008-as évhez képest 28,5 százalékos volt a bővülés.

2011-ben az előzetes adatok szerint jobb évet sikerült zárni, mint a válság kezdete óta bármikor. Az ipari termelés a várakozások szerint két százalékkal fog nőni, a bányászat pedig 10 százalékkal, viszont a feldolgozóipar válsága továbbra is elhúzódik, itt 3,7 százalékos csökkenésre lehet számítani a 2010-es teljesítményhez képest.

Az államadósság 2010-re nőtt meg jelentősen, a 2009-es 34,1 százalékhoz képest tavaly év végén már a GDP 41,9 százaléka volt. 2011-ben a növekedés tovább folytatódott: márciusban a GDP 43, júniusban 43,5, míg szeptemberben már 46,7 százalékát tette ki az államadósság. Míg az év elején az eladósodás a helyi pénzügyi piacon felvett kormánykölcsönökön keresztül történt, a harmadik negyedévben már a nemzetközi pénzügyi piacon felvett hitelek miatt nőtt az államadósság.

Szerbia jelenlegi gazdasági helyzete stabil, a legfontosabb mutatók - az export, az import és az ipari termelés - növekednek, azonban a vásárlóerő még nem követi kellőképpen ezeket a trendeket, az infláció pedig magas. A nemzeti valuta, a dinár jelenleg szintén stabil. 2011 első negyedévében – a 2010-es hasonló időszakkal összehasonlítva – az ipari termelés 5 százalékkal, az export 36 százalékkal, míg az import 22 százalékkal nőtt.

A lakosság vásárlóereje egyelőre még nem követi a többi mutatót, a kiskereskedelmi forgalom ugyanis 5 százalékkal csökkent 2011-ben. Ez elsősorban azzal magyarázható, hogy míg az átlagfizetés csökken, addig a munkanélküliség folyamatosan nő, így a fizetőképes keresletet két különböző faktor is gyengíti. Az idei év elején még nem voltak érezhetőek a változások, azonban az év második felében erőre kapó ipari termelés talán segíthet a szerbeknek a válságból való kilábalásban.

Stabilizálódó gazdaság magas munkanélküliség mellett

2010-ben a lakosság 23,9 százaléka dolgozott a mezőgazdaságban, 22,5 százalék az iparban, míg 55,6 százalék a szolgáltató szektorban, ugyanakkor a munkanélküliség rendkívül magas, 19,2 százalékos volt tavaly októberben. 2011-ben így az egyik legfontosabb cél a foglalkoztatás növelése volt. A Gazdasági és Regionális Fejlesztési Minisztérium és a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat 5,55 milliárd dinárt (mintegy 55 millió eurót) különített el hét különböző program támogatására, amelyek – többek között – a pályakezdőket és a szakmai tapasztalattal még nem rendelkező fiatalokat volt hivatott segíteni az álláskeresésben és a tapasztalatgyűjtésben. Tízmilliárd dinárt (körülbelül százmillió eurót) szántak az aktív munkakeresés támogatására, kétmilliárdot (mintegy húszmillió eurót) pedig arra fordítottak, hogy új munkahelyeket teremtsenek, növeljék az önfoglalkoztatást, illetve javítsák a nem képzett munkaerő, a tartósan munkanélküliek, a menekültek vagy áttelepülők munkába állási esélyeit.

Mindezen törekvések ellenére április végére a munkanélküliség elérte a 22,2 százalékot. Belgrádban volt a legalacsonyabb a ráta, 18,9 százalékos, míg a legtöbb munkanélküli Kelet- és Dél-Szerbiában volt (24,8 százalék). A Vajdaságban is meghaladta az országos átlagot a munkanélküliség: itt a munkaképes korúak 22,9 százalékának nem volt állása. A nyugati és a Šumadija régióban egy kicsivel jobb volt a helyzet: a munkanélküliségi ráta itt 22 százalékos volt.

Jövőre számítani lehet az életszínvonal növekedésére, amennyiben megvalósulnak a gazdaság 4,5 százalékos növekedésével kapcsolatos előrejelzések. Úgy tűnik, hogy Szerbia gazdasága, ha lassan is, talpra áll, ugyanis biztatóan növekszik a termelés üteme és a kivitel is. Azonban az eurózónában tapasztalható zavarok vagy az energiahordozók árának növekedése kockázati tényezőnek számítanak, ahogy a közszférában dolgozók esetleges túlzott béremelése is, ami a jövő évi választások előtt nem lenne példa nélküli lépés. (kitekinto.hu)