Egyre fokozódik a belpolitikai válság Pakisztánban: kötélharcot húz a polgári kormány és a hadsereg, a Legfelsőbb Bíróság pedig igyekszik minél erősebb pozícióra szert tenni. Mindeközben az amerikai-pakisztáni kapcsolat sem javul.

A Mullen-memo

2011 májusában Oszama bin Laden meggyilkolása után a lakosság és a média is erős kritikával illette a pakisztáni vezetést, amiért az amerikai erők Iszlámábád tudta nélkül hajthattak végre a katonai akciót az ország területén. Elképzelhető volt, hogy a hadsereg - erődemonstrációként - átveszi a hatalmat, erről a félelemről szól a "memogate"-ként elhíresült ügy.

Az ún. Mullen-feljegyzést állítólag Aszif Ali Zardari elnök utasítására az azóta visszavonult Mike Mullennek, az amerikai haderő egyesített vezérkari főnökének címezték néhány nappal bin Laden halála után. A memorandumban a pakisztáni kormány amerikai támogatást kér egy esetleges puccs elkerülése érdekében. Az ügy középpontjában Manszúr Idzsaz pakisztáni származású amerikai üzletember áll, aki azt állítja, Husszein Hakkanitól, Pakisztán akkori washingtoni nagykövetétől kapta a megbízást, hogy lépjen kapcsolatba a Fehér Házzal. Habár Hakkani tagadta, hogy bármilyen köze lenne az ügyhöz, tavaly novemberben mégis kénytelen volt lemondani tisztségéről.

A memorandum ősszel került a nyilvánosság elé (a Foreign Policy honlapján el lehet olvasni), nagy belpolitikai visszhangot keltve. A pakisztáni ellenzék igyekezett felhasználni az esetet a kormány ellen. Szerintük a botrány világosan rámutatott, hogy a kabinet ezzel megsértette az ország szuverenitását, és összeesküdött a pakisztáni hadsereg ellen. Navaz Sarif, a Pakisztáni Muszlim Liga ellenzéki párt vezetője és korábbi miniszterelnök az ügy mielőbbi kivizsgálását kezdeményezte. Azzal is fenyegetőzött, hogy ha a kormány nem tesz érdemi lépéseket, petíciót terjeszt a Legfelsőbb Bíróság elé a Nemzetgyűlés feloszlatásáról.

A gyönge lábakon álló amerikai-pakisztáni kapcsolatokra tekintettel az Obama-adminisztráció igyekszik elhatárolódni az ügytől. Mullen tengernagy szóvivője először azt nyilatkozta, a vezérkari főnök nem emlékszik, megkapta-e a feljegyzést, majd később elismerte, hogy eljutott hozzá, de nem tartotta hitelesnek, ezért nem foglalkozott vele.

A pakisztáni kormány bizonytalan helyzetét jól érzékelteti, hogy amikor Zardari elnök tavaly decemberben váratlanul Dubajba utazott gyógykezelésre, a sajtó egy része egy készülődő katonai puccs előjeleként, így menekülésként értékelte. Hakkanival együtt Zardari is tagadja, hogy közvetlen köze lenne a memorandumhoz.

Az ügy már a Legfelsőbb Bíróságon folytatódik, vizsgálat indult ugyanis a feljegyzés körülményeinek tisztázásáért. A kulcsszereplőnek, a főként Európában élő Manszúr Idzsaznak kedden kellett volna megjelennie Iszlámábádban, de közölte: nem érzi magát biztonságban Pakisztánban, ezért nem tesz személyesen tanúvallomást. Helyette videóüzenetet küldene.

Civil kormány kontra Legfelsőbb Bíróság

A Legfelsőbb Bíróság egy másik kényes ügyben is szerepet vállal ezekben a hónapokban. Zardari elnök pályafutását évtizedek óta korrupciós esetek szegélyezik és ezek egyikét, egy svájci pénzmosási vádat melegített fel az igazságszolgáltatás. Még hivatalba lépése előtt, 2007-ben amnesztiát kapott Zardari, de 2009-ben eltörölte a korábbi kegyelmet a Legfelsőbb Bíróság és újranyitották a korrupciós ügyek aktáit.      

A helyzetet még bonyolultabbá teszi, hogy az elnök mellett a miniszterelnök, Juszuf Raza Gilani is érintett: őt azzal vádolta meg a Legfelsőbb Bíróság, hogy nem hajlandó együttműködni velük a korrupciós botrány felderítésében. Az engedetlensége pedig akár 6 hónap börtönbüntetést is eredményezhet. Gilani múlt csütörtöki meghallgatásakor elmondta, mindenben hajlandó együttműködni, és tiszteletben tartja a törvényt, illetve a Legfelsőbb Bíróság tekintélyét. Úgy nyilatkozott, hajlandó levelet írni a svájci hatóságoknak, „ahogy és amint az Alkotmány ezt lehetővé teszi” – írja a New York Times. Abba is beleegyezett, hogy felülvizsgálják Zardari mentelmi jogát, hogy ezáltal felelősségre vonhassák.

A pakisztáni közvéleményt megosztja, hogy ilyen fontos szerepet vállal a belpolitikában a Legfelsőbb Bíróság és vezetője, Iftikhar Mohammad Csaudri főbíró, ugyanakkor nem újdonság a bírók kiállása. 2009-ben országos mozgalom indult a Pervez Musarraf önkényuralmi rendszere idején eltávolított bírók visszahelyezéséért és Gilani kormánya eleget is tett a követelésnek. Csaudri volt az, aki korábban kegyelmet adott Zardarinak és több politikusnak, most mégis ragaszkodik ahhoz, hogy kivizsgálják az elnököt ért korrupciós vádakat. Elemzők szerint a Bíróság egyelőre nem tervezi, hogy menessze az elnököt és a miniszterelnököt.

A pakisztáni sajtót elárasztották a találgatások azzal kapcsolatban, hogy ki kerül majd ki győztesen a jelenlegi kaotikus belpolitikai helyzetből. A kormány a hadsereget igyekszik sakkban tartani, viszont ha bebizonyosodnak a kabinet tagjai és az elnök elleni vádak, az a kormány bukásához vezet.

Fegyveres kontra civil kormányzás

Múlt héten újabb részéhez érkezett a sokak szerint szappanoperába illő harc: a miniszterelnök eltávolította hivatalából Khalid Naim Lodhi védelmi minisztériumi államtitkárt, miután a feljegyzés-ügyben eskü alatt úgy nyilatkozott, hogy a polgári kormánynak nincs ellenőrzése a pakisztáni titkosszolgálat felett. Ezzel Gilani szerint túllépte a hatáskörét és nézeteltérést okozott az állami intézmények között.

A sajtóban megjelent cikkek és kommentárok alapján van, aki szerint a legjobb megoldás az előrehozott választások megrendezése lenne. „A legfájdalommentesebb módja a jelenlegi válság megoldásának az azonnali választások megtartása lenne, habár a hasonló szituációk kialakulásának megakadályozására ennél többre van szükség” – idézi a CNN Mahi Alit, az egyik angol nyelvű lap kommentátorát. Ali továbbá azt is megjegyzi, „nincs rá garancia, hogy egy újabb kormány hosszú távon alapvető változást tudna kieszközölni.”

Mások a katonai puccs lehetőségét sem zárják ki. Ugyanakkor Hasszan Abbasz, az Ázsia Társaság egyik tanácsadója úgy nyilatkozott a CNN-nek, hogy „a közeljövőben bekövetkező katonai puccs esélye csekély. A hadsereg tisztában van az újonnan felhatalmazott bíróság és a média befolyásával, de leginkább a politikai pártok mögött álló közvéleménnyel, amely bizonyosan ellenállna a hadsereg ilyen irányú lépéseinek.” Ha most tartanák a választásokat, a legesélyesebb Imran Khan Igazság Mozgalma pártja lenne. Támogatói között egyre több a fiatal, és ez döntő tényezőnek számíthat a következő választásokon.

Pakisztán és az Egyesült Államok

Az amerikai-pakisztáni kapcsolatok Oszama bin Laden meggyilkolása óta mélyponton vannak és tovább rontott a helyzeten a novemberi NATO-légitámadás, amely során 24 pakisztáni katona halt meg. Az amerikaiak decemberben közzétették az eset körülményeiről készült jelentésüket, amelyben mind a két fél hibáját megállapítják, de Pakisztán hétfőn hivatalosan is visszautasította a jelentést. Az elhidegülést bizonyítja az is, hogy Marc Grossmant, az Egyesült Államok Afganisztánba és Pakisztánba akkreditált vezető diplomatáját a múlt héten Pakisztán arra kérte, a térségben tett körútja során ne tegyen látogatást országukba. A döntést azzal magyarázták, hogy túlzottan felerősödne az Amerika-ellenes indulat az országban, és ez még inkább gyöngítené a kormány helyzetét. A nagymértékű amerikai segélyek ellenére a pakisztáni lakosság 68 százaléka inkább ellenségként tekint az Egyesült Államokra, míg csupán 6 százalék tartja barátnak - áll a Pew Research Center júniusi közvélemény kutatásában.

Az Egyesült Államok továbbra is úgy tekint Pakisztánra, „mint alapvető partnerrre az afgán béke és stabilitás kiépítésében” – nyilatkozták amerikai diplomaták. Hasszán Abbasz szerint azonban „mindkét félnek túlzott elvárásai vannak a másikkal szemben, és ez hosszútávon nem teszi lehetővé a jó kapcsolatok kialakítását.” (kitekinto.hu)