Csúcsokat döntöget az orosz olaj- és gáztermelés, és mindez óriási beruházásoknak köszönhető. Kölcsönösen gyanakvó, de gyümölcsöző viszony alakult ki Kínával, az európai piacokat pedig sikerült Ukrajna mellőzésével megközelíteni. Az oroszok célja Kína olajbeszerzésének diverzifikálása és az európai monopólium, amikhez úgy tűnik, egy út visz: a lankadatlan vezetéképítés.

Új hazai csúcsot felállítva napi 10,27 millió hordó olajat termeltek ki 2011-ben Oroszországban - jelentette a Reuters hírügynökség hétfőn. Az orosz energiaipari minisztérium az okokat sorolva megemlítette az enyhített adóterheket, és a Kína felé átadott vezetéket, amivel kelet felé is nyitott a világ legnagyobb országának olajipara. A mostani rekorddal a 2010-es 10,145 millió hordós mennyiséget sikerült felülmúlni. A petrolkémiai ipar bevételeitől nagyban függő Moszkva fő célja fenntartani a stabil 10 millió hordó feletti termelést a mostani évtizedben - teszi hozzá a Reuters.

A 2011-es csúcstermeléséhez hozzájárult a Rosznyefty orosz olajcég által feltárt Vankor nevű olajmező is, amelyből 300 ezer hordó olajat nyertek ki tavaly (és ami enyhíti azt a problémát, amit a nyugat-szibériai mezők lassú kimerülése okoz). Az egy éve átadott Kelet-Szibéria - Csendes-óceán olajvezetéken keresztül ennek az olajnak a zöme az oroszországi Szkovorogyinóból a kínai Dacsing (Daqing) tárolóiba folyt be. Innen a tervek szerint nem csak Kínába áramlik a nyersolaj, hanem a tágabb régió többi ázsiai országába is (ezzel némi konkurenciát teremtve az uralkodó perzsa-öbölbeli olajnak).

A távol-keleti vezeték mellett Oroszország idén tervezi befejezni annak folytatását Kozmino kikötőjébe a Csendes-óceán partján, hogy így Japánt is elérhessék, amely nagyban függ a külföldi energiától (főképp a tavalyi földrengés és nukleáris katasztrófa után, amely alapjaiban kérdőjelezte meg a japán atomenergia jövőjét). Emellett hamarosan átadják Uszty-Luga balti-tengeri kikötőjét, ami szintén továbblendíti az orosz olaj- és gázkereskedelmet: 10-20 millió tonna olaj is megfordulhat itt a jövőben a Reuters szerint.

Oroszországból gyanakvással

A most már vezetékkel is megerősített orosz-kínai energiaszerelem már régóta érlelődik, ugyanis a tények ezt indokolják: Oroszország a világ egyik legnagyobb olaj- és gáztermelője, míg Kína a világ egyik legnagyobb energiafelhasználója. Ahogy Nyikolaj Tokarev, az új távol-keleti vezeték orosz szekcióját üzemeltető Transznyefty vezetője mondta: "Nekünk és a kínaiaknak szükségünk van egymásra. Nekik olaj kell, nekünk piac". Mindez jól hangzott volna az orosz fél számára, azonban a Seattle Times szerint Kína nem bizonyult elsőre jó partnernek: több mint 100 millió dollárral kevesebbet utalt át a Transznyeftynek, mint az kettejük szerződésében áll. "Természetesen ez nem okozott elragadtatást" - nyilatkozta az esetről Tokarev.

A távolságtartás megszokott a két ország között, viszonyukat évtizedek óta jellemzi a kölcsönös bizalmatlanság (a távol-keleti közös határ mentén az 1960-as években fegyveres összetűzések is kialakultak köztük). A mostani kölcsönös gyanakvásban az is szerepet játszik, hogy mindkét állam petrolkémiai óriáscégei állami tulajdonban vannak, ezért Peking és Moszkva is nemzetbiztonsági ügynek tekinti ezek működtetését. A lap szerint maga Tokarev is egy volt KGB-s, a Kínai Nemzeti Olajipari Vállalat (CNPC) volt vezetője, Csou Jangkang (Zhou Jangkang) pedig a Kommunista Párt vezetőségében foglal helyet.

Ennek ellenére a Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) előrejelzése szerint 2035-re az orosz tüzelőanyag-kivitel 20 százaléka fog Kínába irányulni - szemben a mostani 2 százalékkal. Kína eleve egy évek óta tartó energiafelhasználási robbanásban van, előreláthatólag még az Egyesült Államokat is lekörözi majd e téren - emlékeztet a Seattle Times. A gázimportja hasonló ütemben gyarapodik. Ezt egyelőre az oroszok nem is tudják ellátni, idén több olaj érkezett Kínába Szaúd-Arábiából, Iránból, sőt még az afrikai Angolából is, mint Oroszországból.

Profit a válságokból

A bővülő olajbányászat mellett az orosz gáztermelés sem szégyenkezhet: tavaly 670,544 milliárd köbmétert tett ki, ennek valamivel kevesebb, mint öthatodát a Gazprom termelte ki. A vállalat az utóbbi években egyre inkább gondban van fő felvevőpiacán, Kelet- és Közép-Európában, mivel az itteni országokat is súlyosan érinti a gazdasági és euróválság.

Politikai és természeti katasztrófák viszont sokat lendítettek az orosz gáz- és olajexporton. A líbiai polgárháború és az ottani olajtermelés leállása egyrészt megdobta a világpiaci árakat, másrészt a kiesett líbiai olajat sok vevő Oroszországból pótolta - írja a Bloomberg. A tavaly tavaszi japán kataklizma és atomválság pedig a jövőre nézve lehet ígéretes az oroszoknak, ugyanis világszerte (de főleg Európában) sok ország újragondolta nukleáris terveit. Németország 2022-ig bezáratná atomerőműveit, az olaszok pedig mégsem építenek újakat.

Áramlatok kerülőúton

Oroszország azonban még mindig csendes harcot vív az Európai Unióval, aminek fő hadszíntere Törökország. Az EU által Déli Folyosónak nevezett tervcsomaggal kapcsolatos legújabb fejlemény az volt, hogy január első hetében eldőlt: Ankara Bakuval közösen elkezdi a transzanatóliai gázvezeték építését, ezzel megelőzve a tervek szerint 2013-ban épülni kezdődő Nabuccót. Miközben a Déli Áramlat pedig a Fekete-tenger alatt jönne Oroszországból Bulgáriába, addig a Transzanatóliai Vezeték Azerbajdzsánból hozná a gázt - számol be az Asia Times. A vezeték a tervek szerint 2017-re lenne kész, és kezdetben 16 milliárd köbmétert szállítana évenként a végállomáshoz, forrása pedig az azeri Sah Deniz II mező lenne.

Mindez nincs feltétlenül ínyére a Nabucco vezetéket pártoló uniós vezetésnek. Az Asia Times szerint a németek attól tartanak, hogy a jelentős azeri részvétel miatt Törökország a többi vezetékprojektet integrálná a Transzanatóliai Vezetékbe, így az európai országok nehezebben férhetnének hozzá az áhított türkmén vagy iraki gázhoz.

Sakk-matt felé halad Ukrajna

Az oroszok ráadásul együttműködéseket kötöttek olasz, francia és német energiaipari cégekkel (az olasz Eni például részt vett a Kék Áramlat lefektetésében). Oroszországnak ugyanis bármennyi pénzt megér, hogy kikerülje két szomszédját, Ukrajnát és Belaruszt - akikkel 2006-ban és 2009-ben is "gázháborúkat" vívott.

Az orosz gáz 80 százaléka még az ukrán vezetékeken halad át - emlékeztet a Financial Times Beyondbrics című blogja -, emiatt Ukrajna félelemként éli meg, hogy hamarosan elkerüli őket a gáz, illetve jóval többet kell majd fizetniük érte. A brit gazdasági lap szerint a jelenleg is zajló ukrán-orosz gáztárgyalások lényege, hogy a Gazprom akkor adja olcsóbban a gázt Kijevnek, ha részesedést kap az ukrán vezetékből. Ha ez összejönne, az oroszok akár a feleslegessé váló Déli Áramlatról is lemondanának. A megállapodás a nemzeti fizetőeszközt, a betegeskedő hrivnyát is megmenthetné, mivel hosszú távon nem kifizetődő, hogy egy dollárért nyolc hrivnyát kínáljanak, márpedig ennek finanszírozása jelentős részben az olcsóbban kapott gáz miatt megmaradó forrásokból történik.

Északi fény keleti gázból

A déli áramlatok azonban még mindig csak a tervezőasztalon léteznek, ellentétben az Északi Áramlattal (Nord Stream), amely a Balti-tenger fenekén fut az oroszországi Viborgtól az orosz, finn, svéd, dán és német különleges tengeri gazdasági övezeteken át a németországi Lubminig. A dupla csővezeték első ágát november 8-án avatták fel, az ünnepségen a német, az orosz, a francia, a holland és az EU-s vezetés is magas szinten képviseltette magát (orosz részről maga Dmitrij Medvegyev elnök ment el eltekerni az indítókereket). 

2012 végén a második cső szállítmányai is útnak indulhatnak majd. Végül évi 55 milliárd köbméter gázt szállíthat a jövőben a vezeték Európába - zömmel a dél-szibériai Juzsno-Ruszkoje gázmezőről.

Medvegyev az ünnepségen elsődlegesen arról beszélt, hogy a vezeték megújíthatja a kapcsolatokat az európai nemzetek és Oroszország között. A fő hangsúly azonban Európa energiabiztonságán volt, ami finom odaszúrás az ezt olykor akadályozó ukránok felé is. A Gazpromnak mindez jó reklám; ahogy a Voice of Russia rádió internetes oldalán írja: "Európának már sok alkalma volt, hogy bizonyossá váljon, a Gazprom még mindig egy megbízható partner". Csak egy probléma változatlanul fennáll: Oroszország még mindig a kontinens szinte kizárólagos gázforrása, a monopóliuma egyelőre megdönthetetlennek látszik. (kitekinto.hu)