Chilei fővárosában, Santiagoban ismét összecsaptak a tüntető diákok és a kormány, ám ezúttal minden eddigit felülmúlva. A dühös diákok gyújtogattak, barikádokkal akadályozták a forgalmat, a rendőrök pedig könnygázzal válaszoltak. Még a Szenátus épületét is elfoglalták egy időre. A tüntetéssorozat már május óta tart, s úgy tűnik, nem tudnak megegyezésre jutni a felek. A kormány a rongálásokat megelégelve egy olyan törvényhez nyúl, amely sokakat a pinocheti diktatúra idejére emlékeztet.

A chilei diákok az eredetileg kétnaposra tervezett tüntetést tanáraik támogatásával szervezték meg, miután a kormánnyal folytatott tárgyalások ismét sikertelennek bizonyultak. Égő barikádokat emeltek a főváros több pontján, így akadályozva a reggeli csúcsforgalmat, miközben benzines palackokat dobáltak. Megostromolták a Szenátus épületét, ahol épp egy bizottsági ülést szakítottak félbe. A több órás épületfoglalást élőben közvetítették a diákok az interneten keresztül. Csak azután voltak hajlandók elhagyni a helyszínt, miután a jogalkotók megígérték, hogy javaslatot terjesztenek be népszavazás ügyében.

Egy városi busz felgyújtása volt az a pont, mikor a kormány és a rendfenntartó erők végleg megelégelték a randalírozást és 60 embert állítottak elő. Egy ritkán alkalmazott törvény végrehajtását tervezik velük szemben.

A vitatott törvény

A ritkán alkalmazott állambiztonsági törvényt a belügyminiszter hívta ismét életre, mikor bejelentette, hogy ennek a törvénynek megfelelően emelnek vádat a 60 előállított diákkal szemben. „Kormányunk nem fog kételkedni a törvény alkalmazásának szükségességében, mikor olyan esetek merülnek fel, melyek igazolják az alkalmazást”- nyilatkozta a miniszter.
„Túl sok erőszakot, túl sok értelmetlen rombolást, túl sok utálatot láttunk már” – tette hozzá.

Azonnal megjelentek a törvény végrehajtása ellen azok a kritikák is, melyek szerint a kormány csak így akar, illetve tud úrrá lenni a már öt hónapja tartó demonstrációk felett.

Ráadásul ez a hivatkozott jogszabályt az 1990 előtti rendszerben, Pinochet katonai diktatúrájában alkalmazták előszerettel, igaz azóta már többször módosították. Eszerint a bíróságok kivételes intézkedések végrehajtását rendelhetik el, mint például meghosszabbított fogva tartásokat, vagyis az állam elleni erőszakos cselekedetek elkövetőinek keményebb büntetéseket szabhatnak ki.

A kormány hozzáállása is megváltozott az utóbbi hetekben. Pár héttel ezelőtt Sebastián Pinera kormányfő az ENSZ előtt még úgy nyilatkozott, hogy a diákmozgalom „nemes”, ám mára már bizonyára megelégelte a folyamatos tüntetéseket. A tárgyalások folyamán keményebb hangra váltott. A kongresszus elé terjesztett tervezet szerint büntetné az épületek ostromlását és az erőszakos tüntetéseket.

A kormányszóvivő nyilatkozata is azt bizonyítja, hogy nem riadnak vissza a keményebb eszközöktől: „A kormánynak már jó ideje nagyon világos az álláspontja. Mondhatják néhányan, hogy bekeményítettünk, de nekem jobban tetszik a megfogalmazás, miszerint érvényesítjük a törvényt és felvesszük a harcot a csuklyásokkal és erőszaktevőkkel szemben.”

Jogos a diákok követelése?

A középiskolás és egyetemista hallgatók már hat hónapja bojkottálják az órákon való részvételt és folytatják a demonstrációt. Eközben két részre szakadt a követelők tábora: a „vezetői” réteg megkülönbözteti magát a randalírozóktól és elítélik az erőszakot, míg az utcákon vonuló társaik szélsőséges eszközökhöz folyamodnak.

A diákok a chilei oktatási rendszert egyenlőtlennek találják és alultámogatottnak. Követeléseik között szerepel többek között az ingyenes közoktatás és az állam szerepvállalásának növelése a szektorban.

Egy megkérdezett 17 éves diák így nyilatkozott: „Chilében az oktatás profitorientált és ennek nem szabadna így lennie. Az egyenlőség érdekében mindenki számára ingyenessé kellene tenni: gazdagnak, szegénynek, középosztálybelinek.”

Az alapprobléma mégiscsak az, hogy a gazdag gyerekek hozzáférhetnek a legjobb oktatáshoz, míg a szegényebbek a támogatást nem kapó iskolákba kényszerülnek menni.

A helyzet ugyanakkor ellentmondásos: a rendszer egyenlőtlenségeivel együtt is Chilében részesülnek a legjobb oktatásban a tanulók a régióban - állította még 2009-ben egy OECD jelentés. Ez a tanulmány az országok oktatási színvonalát mérte össze és Chile megelőzte a többi latin-amerikai országot.

A képet árnyalja, hogy a társadalmi osztályok szegregációjának területén Chile a 65 ország körében végzett felmérésben a 64. helyet foglalta el, vagyis az oktatásuk szociális alapon igen megosztott. Ezt bizonyítja az is, hogy a középiskolák több mint fele magániskola. Elméletben ezek az intézmények nyereséget is termelhetnek, és a tüntetők szerint a kormánynak ezért áll érdekében a rendszer fenntartása.

Úgy tűnik, az indulatok nem csitulnak mindaddig, míg a diákok valamilyen biztosítékot nem kapnak a kormánytól a követeléseik teljesítésére. A kormánynak azonban az elmúlt hónapok fényében nem áll módjában változtatni a rendszeren. Bár Sebastian Pinera elnök épp a napokban támogatott egy törvényt, mely a hátrányos helyzetű gyermekek beiskolázását támogatná, de továbbra is visszautasíja az oktatásügy „államosítását” és az ingyenes hozzáférhetőséget. (kitekinto.hu)