Az elmúlt hetekben ismét több, sok áldozattal járó merényletet követtek el Irakban, amelyek kérdésessé tehetik az ország jövőjét. Szakértők szerint a politikai káosszal is együtt járó akciók ismét a polgárháború szélére sodorhatják a közel-keleti államot, amely egyszer, 2006-2007-ben már sikeresen elkerülte a szunniták és a síiták közötti végleges szakítást, azonban akkor az Egyesült Államok (és valószínűleg Irán) segítségére is szüksége volt ehhez.

Az elmúlt hetek merényleteiben, csak januárban eddig legkevesebb 240 ember halt meg Irakban és már decemberben is voltak nagyobb, sok halálos áldozattal járó támadások, amelyek szinte egytől-egyig síiták ellen irányultak. Így nem csoda, hogy a szintén síita vezetésű kormány a szunnitákat tette felelőssé az erőszak ilyetén kiújjulásért, nem számolva azzal, hogy a politikai porondon tett lépések szintén nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a helyzet idáig fajuljon.

Az iraki belpolitikai élet az amerikai csapatok december közepi távozása előtt sem volt igazán felhőtlen, hiszen, bár a tavaly tavaszi választások után a győztes pártoknak sikerült kompromisszumra jutni, a megegyezésen alapuló vezetés igazán sosem jött létre, így nem alakult ki egyfajta felekezeti megosztáson alapuló kormányzás sem (mint ahogy azt egyébként sok szakértő remélte). Az elmúlt évben egy kicsivel többen haltak meg, mint 2010-ben, most januárban pedig 13 főre emelkedett az átlagosan egy nap alatt bombamerényletben életét vesztők száma, ennél magasabb csak 2006-2007-ben volt.

A politikai nehézségek mellett a biztonsági erőknek azzal is szembe kellett nézniük, hogy a halálos áldozatok száma minden hónapban elérte a 250-et, de átlagosan 300-nál többen is életüket vesztették. Az amerikai csapatok távozását követően Núri al-Maliki miniszterelnök ráadásul több határozott lépést is tett annak érdekében, hogy a választásokon egyébként győztes, de kormányra nem jutó szunnita Irakijja pártot háttérbe szorítsa, ennek leglátványosabb példájaként az alelnök, Tarik al-Hasemi ellen elfogató parancsot is kiadtak.

Az al-Kaida helyi szárnya, amelyet az utóbbi években sikerült valamelyest meggyengíteni, kihasználja a felekezeti ellenségeskedést, és – miután magára vállalta a merényletek egy részét – azt is kijelentette, hogy az akciókat egyfajta bosszúként követik el, ezzel válaszolnak a kormány egyértelmű politikájára, amelynek célja a szunniták teljes ellehetetlenítése.

Márpedig az al-Kaida célpontjai komoly változáson mentek keresztül: augusztus tájékán szakértők még a kormányépületek (elsősorban minisztériumok) felrobbantását írták a terrorista szervezet számlájára, a magyarázat szerint azért, mert így akarták gyengíteni az állami biztonsági erőket. A nyár óta eltelt néhány hónap azonban ismét olyan helyzetet teremtett, hogy az al-Kaidának nem kell nagy erőfeszítéseket tenni annak érdekében, hogy a szunniták egy része támogassa a törekvéseit, és akcióival kivívja azoknak az elismerését, akik a Maliki-kormány fellépése mögötte a síiták azon tervét sejtik, hogy a szunnitákat teljes mértékben marginalizálják.

A radikális szunnita csoportok pedig aktivizálódni kezdtek. Az Iraki Iszlám Hadsereg közleményében egyértelműen leszögezte, ki a jelenlegi ellenség („a hőseink, akik legyőzték az ördög birodalmát (Egyesült Államok) képesek arra is, hogy a bábjukat is leggyőzzék (az iraki kormányt’”). Mások új vezetők kinevezését és új harc kezdetét hirdették meg. Annak azonban nem látni jelét, hogy a szunnita közösség aktivizálódna, ami egész biztosan polgárháborúhoz vezetne. A helyzetet nehezíti, hogy az ország Szíria szomszédságában szembe kell hogy nézzen egy esetleges destabilizáló tényezővel, és komoly hatással van az ország jövőjére Irán, Szaúd-Arábia és Törökország is – mindhárom állam regionális pozíciójának megerősítése érdekében szeretne olyan szituációt teremteni Irakban, hogy az számára a legideálisabb legyen.

A síiták körében egyelőre nem látni annak a jelét, hogy komolyabb fegyveres erővel bíró, erőszakos, radikális csoportok szerveződnének (újjá). A kormány határozott fellépést ígért a terroristákkal szemben, és több, békítő jellegű egyeztetésen is hajlandóak voltak részt venni, azonban ezek a találkozók egyelőre nem tűnnek megoldásnak. A két fél közötti ellenségeskedés az utóbbi hónapban ugyan új szintre lépett, azonban még kimerül a teljes bizalmatlanságban. De ha az al-Kaidát és a radikális szunnita csoportokat nem sikerül megfékezni, akkor könnyen ismét a polgárháború szélére sodrodhatha az országot. (kitekinto.hu)