Komoly belpolitikai és külpolitikai problémákat okozhat, ahogyan az iraki vezetés kezeli a szíriai helyzetet. A szomszédos országban hónapok óta zajló felkelés miatt a bagdadi vezetés egyre kínosabb helyzetbe manőverezte bele magát, amiből nem biztos, hogy presztizsveszteség nélkül ki tud jönni. A síita Bashar al-Asszád támogatásával maga ellen hangolhatja a térség szunnita hatalmait, miközben amellett, hogy Irán befolyása is egyre csak növekszik Bagdadban, a belpolitikai instabilitás is növekszik. Mégis ezzel a politikával válhat Irak ismét fontos szereplővé a térségben?

„A Szövetség a Jogállamért figyelemmel kíséri az arab világ jelenlegi folyamatait…, támogatja a szíriai emberek ambícióit a szabadságért, igazságért, demokráciáért és az egypárti rendszer ellen…” – mondta csütörtöki sajtótájékoztatóján Jasszin Mandzsid, Núri al-Maliki kormányfő pártjának egyik vezetője. A kijelentés annak ismeretében meglepő, hogy Irak volt az egyedüli ország, amelyik nem volt hajlandó a novemberi Arab Liga gyűlések során a Bashar al-Asszád rendszer elleni határozatokat megszavazni – így nem bólintott rá sem arra, hogy

Az iraki vezetés a forradalom kezdetén kifejezte aggodalmát, hogyha Asszád rendszerét megdöntik, az könnyen polgárháborúhoz vezethet, ami semmiképpen nem lenne a szomszédos Irak hasznára. Hosijar Zebari külügyminiszter úgy fogalmazott, hogy a radikálisok hatalomra kerülése egészen biztosan hatással lenne országára is. Márpedig Irak belpolitikai helyzete még egyáltalán nem nevezhető stabilnak, ráadásul a Szíriából eddig is az országba érkező terroristákat még úgy sem igazán sikerült feltartóztatni a határon, hogy szomszédja – legalábbis nyilatkozatok szintjén – is tett ennek érdekében erőfeszítéseket. Most, hogy Asszád rendszerét lefoglalja a forradalom, erre egyáltalán nincs esély.

A helyzetet nehezíti az is, hogy az iraki politikai pártok a választások óta nem tudtak megnyugtató megállapodásra jutni arról, hogy miként vezessék az országot, így a legtöbb felmerülő vita azzal fenyeget, hogy teljes szakítás következik be a felek között. A szír forradalom problémája is ezek közé a kérdések közé tartozik, hiszen Irak és Szíria vallási és etnikai sokszínűsége sok ponton fedi egymást, így könnyen beazonosíthatóak az egyes csoportok érdekei még úgy is, hogy nem feltétlenül egy irányzathoz, csak egy valláshoz tartoznak.

Bár a Szövetség a Jogállamért nyilatozatai arra utalnak, hogy inkább a felkelők mellett állnak, nem meglepő, hogy síitaként az alavita Asszádot is támogatják. Egyértelműbb a helyzet Muktada asz-Szadr esetében, akinek pártja állítólag nemcsak anyagilag támogatja az Asszádhoz közel álló fegyveres csoportokat, hanem egyértelműen kifejezte ellenérzéseit az Arab Ligával és annak határozataival szemben is, amelyek szerinte az Egyesült Államok és Izrael érdekeit szolgálják.

A kurdok féltik a Szíriában élő kurdokat és attól tartanak, hogy Asszádnál csak rosszabb jöhet. A szunniták jobban örülnének egy szunnita vezetésű Damaszkusznak, és többször is a kormány szemére vetették, hogy olyasvalakiket támogatnak, akik véres kézzel számolnak le azokkal, akik demokráciát szeretnének létrehozni az országban. Többen arra is figyelmeztetnek, hogy Szíria – Asszád vezetésével – volt az az állam, amelyik 2003-at követően utánpótlást nyújtott a radikálisoknak, akik megbecsülhetetlen számú irakit öltek meg.

A belpolitika mellett külpolitikai szinten is komoly problémákkal nézhet szembe Irak. A Közel-Kelet Szíria kapcsán egyértelműen kettészakadt; míg Szaúd-Arábia és Törökország vezetésével az Arab Liga fellépett Asszád ellen, addig a síita Irán, amelynek kulcsfontosságú, hogy Damaszkuszban megmaradjon a síita vezetésű állam, támogatja a jelenlegi rendszert. A „síita félhold” egyik tagja veszélybe került, ami Teherán számára, nagyhatalmi pozícióinak kiépítésében, akár végzetes is lehet.

Iraknak döntenie kellene, hogy melyik csoporthoz tartozik, amely döntést a belpolitikai problémák mellett még az is nehezíti, hogy az Egyesült Államok végleges kivonulásával még inkább megerősödik Irán befolyása az országban, miközben Szaúd-Arábiával Bagdadnak továbbra sem felhőtlen a kapcsolata. Az egyértelmű volt már Irak megtámadása után is, hogy Szaddám Huszein rendszerének megdöntésével Washingon éppen Irán helyzetét erősítette meg a térségben, és több szakértő is azt jósolta, hogy a Hezbollah-Damaszkusz-Teherán háromszöget könnyen Bagdad egészítheti ki, és mint negyedik tag, instabilitása és jelenlegi gazdasági problémái ellenére is fontos szerepet tölthet be a közel-keleti regionális harcokban. (kitekinto.hu)