Egy hatvan centiméter átmérőjű, emelőkosárként funkcionáló kapszulát kívánnak lejuttatni a mintegy 700 méteres mélységbe a mentési alakulatok Chilében, ahol egy szerencsétlenség következtében 33 bányász rekedt a föld alatt még augusztus 5-én

A tragédia Chile északi részén, Copiapó város mellett, az Atacama-sivatagban fekvő arany- és rézbányában történt augusztus 5-én, amikor a bánya körülbelül 300 méteres mélységben beszakadt, elzárva a felszínre vezető utat a mélyben tartózkodó munkások előtt. A szerencsétlenségben több tucat ember tűnt el, és amikor már az egész világ tényként kezelte a chilei bányászok tragédiáját, a túlélésért küzdő munkásoknak sikerült hírt adniuk magukról.

Sebastian Pinera chilei államfő 17 nappal a bányászok eltűnése után, vasárnap este jelentette be, hogy a mélyben ragadt munkások életben vannak, és egy fúrófejre rögzített rövid üzenetet küldtek a felszínre, amely így hangzott: "Jól vagyunk a menedékhelyen mind a 33-an." Az államfő ugyanakkor jelezte: a tragédia okán kezdeményezni fogja egy munkacsoport létrehozását, amelynek egy új bányabiztonsági szabályozás kidolgozása lesz a feladata.

A mélyben rekedt 33 bányásznak sikerült eljutnia a 700 méteres mélységben kialakított menedékhelyre, ahol ivóvizet, némi élelmiszert és felszereléseket találtak, a kiépített szellőzőrendszeren keresztül kapnak friss oxigént, míg akkumulátorok segítségével a fejükre szerelt lámpákkal világítanak. A mindössze 52 négyzetméteres menedékhely mellett azonban egy közel két kilométeres alagutat is használhatnak a lent tartózkodók, ahol a hőmérséklet 36 Celsius fok körül mozog.

A felszínre küldött üzenet után a hatóságok egy néhány centiméter átmérőjű alagút kiásásával azonnal felvették a kapcsolatot a bányászokkal, akiknek gyógyszereket, az életben maradásukhoz szükséges glükóz mennyiséget, kiszáradás elleni gélt és élelmiszereket küldtek le, majd rádiótelefonos kapcsolatot is sikerült kiépíteniük. A mélyben ragadt bányászokkal orvosok beszélgettek el, akik figyelmeztették a csapdába esetteket, hogy próbáljanak meg testsúlyuk megőrzésére törekedni, ne fogyjanak le és ne hízzanak sokat, illetve minden nap végezzék el az általuk betanított speciális gyakorlatokat, hogy testileg is épek maradjanak.

Az egyik orvos az újságíróknak elmondta: a 33 bányász mindegyike "kifogástalan" állapotban van a menedékhelyen, mind lelkileg, mind fizikailag, az elmúlt közel három hét alatt pedig csupán 8-9 kilót fogytak fejenként.

Augusztus 24-én Laurence Golborne Riveros chilei bányászati miniszter elmondta: hónapokig, akár év végéig is eltarthat, mire a mélyben rekedt bányászokat felszínre hozzák. Ehhez egy 60-70 centiméter átmérőjű alagutat kell a mélybe fúrniuk - 700 méteres mélységig -, amelyen keresztül kimenekíthetik a bányászokat. Hozzátette: az augusztus 5-én bekövetkezett baleset után a bányászok egytől egyik a felszínre értek volna, ha a fő szellőzőrendszer mellől nem hiányzik a menekülőlétra, amelynek pont az ilyen esetekre kellett volna a szellőzőrendszernél lenniük.

Miközben a hatóság a felelősöket keresi, a bánya tulajdonosai mossák kezeiket. Szerintük nem az ő felelősségük, hogy a szellőzőrendszer melletti létra eltűnt. "A bányában korábban soha nem volt ilyen típusú katasztrófa, a dolgozók jól képzettek, és rendelkeztek biztonsági berendezésekkel egy ilyen jellegű eseménnyel szembeni védekezéshez" - közölte Alejandro Bohn, az egyik bányatulajdonos.

A hét közepén a chilei televízió egy rövid videofelvételt közölt a lent ragadt 33 bányászról, amely a menedékhelyen készült. A felvételen a félmeztelenre vetkőzött bányászok jól láthatóan izzadnak, ennek ellenére tartják egymásban a lelket, vidámak, mosolyognak, egyikük még a menedékhelyet is bemutatja a nézőknek, majd a videó zárásaként karöltve éneklik el a himnuszt, és hangoztatják: "Éljen Chile, és éljenek a bányászok!"

Közben a hatóság elkészült a kimenekítési tervvel, amely a szakértők szerint az instabil talajra való tekintettel tényleg hónapokba fog telni. Eszerint a néhány centiméteres kommunikációs alagút mellett egy újat fúrnak, amely előkészíti egy nagyobb, 60 centiméter átmérőjű pajzs mélybe eresztését. A fúrószerkezetnek 700 méteres mélységbe kell lejutnia, majd csatlakoznia a menedékhelyhez kapcsolódó két kilométeres alagúthoz.

John Urosek, az amerikai bányabiztonsági hivatal mentési műveletekért felelős vezetője ugyanakkor elmondta: a feladat roppant nehéz, de nem lehetetlen. A fúrófej ugyanis csupán napi 8-15 métert képes haladni, és ez a mélységgel párhuzamosan egyre lassabb lesz. A föld állaga ugyanis annyira instabil, hogy az utolsó 100-200 méteres szakaszon bármikor ismét beszakadhat.