Argentína Falkland-szigetekkel kapcsolatos politikáját kritizálta David Cameron brit miniszterelnök, amelyet a latin-amerikai ország rendkívül sértőnek és indokolatlannak talált. Újabb mosolyszünet állt be a két ország viszonyában, a konfliktust ezúttal a sziget közelében található kőolajkészletek brit kiaknázása élezte ki.

Buenos Aires azzal vádolta megLondont, hogy megszegte azt az ENSZ határozatot, amely tiltja a vitás vízterületek alatti tengerfenék kincsinek akár brit, akár argentin részről történő egyoldalú kiaknázását. A határozat területi érvényének és betartásának kérdése az utóbbi időben rendkívül felértékelődött, a sziget közelében ugyanis gazdag kőolajlelőhely található, amelynek kitermeléséhez fogtak hozzá a britek.

Az argentin álláspont szerint a sziget feletti brit szuverenitást ideje felülvizsgálni, hiszen úgy tartják, a külföldi hatalom jogtalanul tartja a kezében a területet, így nincs joga kitermelni a közelben található ásványkincseket sem. Noha a latin-amerikai ország békés úton, tárgyalással szeretné lezárni az évtizedek óta tartó vitát, a megoldást a déli határok kiterjesztésével képzeli el.

A britek e szándék miatt Argentínát „gyarmatosító hatalomnak” titulálják utalva az ENSZ Alapokmányában lefektetett népek önrendelkezési jogára, mely alapján a Falkland szigetek egészen addig brit terület maradhat, amíg a lakosai úgy akarják.

Mindkét fél elkötelezettnek tűnik amellett, hogy a vitát békésen oldják meg, de Nagy-Britannia egyértelműen kijelentette, ragaszkodik a területhez. Amennyiben azt az argentin fél elfoglalná, ők „méltó választ” adnának a „kihívásra”.

A felek az utóbbi időben már csak vitriolos megjegyzéseket váltottak, míg Cameron Argentínát gyarmatosítónak nevezte, Christina Fernandez de Kirchner argentin elnöknek az a véleménye, hogy "az fordul ilyen erőszakos retorikához, akinek már elfogytak az észérvei".

Az argentinok még tüntetést is szerveztek a brit követség elé, ahol tiltakozásuk jeleként elégették Nagy-Britannia zászlaját. Az erőszakos megnyilvánulás ellenére tízből csak három argentin támogatná a konfliktus fegyveres úton történő rendezését. Egy argentin felmérés szerint a megkérdezettek 30 százaléka diplomáciai úton rendezné a vitát, 21,5 százalékuk diplomáciai és politikai nyomásgyakorlással élne, míg 19,4% a latin-amerikai regionális nagyhatalmak támogatásával kísérelné meg jobb belátásra bírni a szigetországot. Kirchner stratégiája ezen három elem keveréke. Szerinte Argentína egy olyan latin-amerikai nemzet, amely egy távoli nagyhatalom befolyása miatt nem aknázhatja ki a területéhez közeli olaj kitermelési és halászati lehetőségeit.

Noha Nagy-Britannia valóban távoli hatalom, nem kétséges, hogy ragaszkodik a szigetcsoport birtoklásához első sorban annak stratégiai jelentősége miatt, hiszen a kőolajlelőhely mellett a brit flotta egyik hadikikötője is itt található.

A brit fennhatóság fenntartása mellett szól, hogy a falklandi lakosság nagy része brit állampolgár kíván maradni, hiszen az európaiakkal szinte azonos életszínvonalon élnek, amely kiemelkedő a dél-amerikai viszonylatokat tekintve. Bár a két ország 1995-ben megállapodást kötött, amely a szigetcsoportot a szárazfölddel összekötő tenger ásványkincseinek kiaknázását szabályozza, Argentína azt 2007-ben felmondta, így már csak az ENSZ határozatra hivatkozhat a vita során.

A gyenge lábakon állónak tűnő érv mellett azonban Kirchner elnöknő lobbija sikeresnek mondható, megáénak tudhatja ugyanis a régió több állama, így Brazília és Uruguay támogatását is, így egy britekkel szembeni összehangolt gazdasági nyomásgyakorlás komoly tárgyalási pozícióhoz juttathatja az argentin felet. (kitekinto.hu)