Elemzésünkben a több mint egy évtizede tartó albán-macedón etnikai feszültségek gyökereit próbáljuk feltárni. Összetűzésekkel és nyilvános provokációkkal kezdődött a 2012-es év is – a januári korángyalázás és templomégetés beárnyékolta a balkáni ország európai integrációs törekvéseit. A macedón kormány és a vallási vezetők nyugalomra intették a hívőket, ugyanakkor Albániában megerősödtek a nacionalista politikai szervezetek. A nemzetek békés egymás mellett élésének megoldatlan volta továbbra is gondot okoz a Nyugat-Balkánon.

Ha a Balkán etnikai feszültségeiről esik szó, általában először a szerb-koszovói ellentétre gondol az ember, kevés információ kerül napvilágra a macedón-albán konfliktusról. Macedóniában 2001 óta komoly etnikai ellentét feszül a többségi macedónok és a lakosság 33 százalékát kitevő albán nemzetiségűek között. Hozzávetőlegesen egy évtizeddel ezelőtt az albán kisebbség tagjai több mint nyolc hónapon át tartó fegyveres támadást indítottak a macedón rendvédelmi szervek ellen. A 2000-es év végén kezdődő és közel 70 fős áldozattal járó fegyveres konfliktusban a Nemzeti Felszabadítás Hadserege (ONA-UCK) koszovói mintára kívánta kikényszeríteni a nemzeti önrendelkezést. A faluról falura átterjedő albán támadások hatására a helyi macedón lakosság kénytelen volt keletre menekülni.  A macedón kormány néhány hónapig tétlenül figyelte a rendőrök elleni támadásokat, mivel úgy értelmezték a híreket, hogy nem a lakosság ellen irányulnak a megmozdulások.

A szeparatista elképzeléseket képviselő ONA-UCK, melyet nem szabad összetéveszteni a Koszovóban tevékenykedő katonai szervezettel, Macedónia nyugati, albán lakta területeit kívánta Albániához csatolni. A macedón álláspont szerint az UCK szorosan kapcsolódott pénzügyileg és szervezetileg a Koszovói Felszabadító Hadsereghez (OVK – UCK). Sok macedón forrás szerint az ONA-UCK végső célja az volt, hogy Kumanovo, Debar és Gosztivar környékét az uralmuk alá vonják és később a koszovói területekkel egyesítsék.

A 2001-es helyzet eszkalálódását érzékelve a macedón kormány terrorista szervezetnek kiáltotta ki az ONA-UCK-t és felkészült egy esetleges háborúra. A rendőrtámadások és a háborús állapot kialakulása miatt többezres macedón tömegek tüntettek az ONA-UCK ellen, albán üzleteket és egy dzsámit is felgyújtottak. Több, egymástól független harctér alakult ki (legemlékezetesebb az Aracsinovói-összecsapás), de a macedón erők gyorsan megtisztították az érintett környékeket az albán támadóktól. Az ONA-UCK megmozdulásait egyik albániai nagy párt sem támogatta, így gyorsan világossá vált, hogy nem következhet be még egy, a koszovóihoz hasonló precedens. A fegyveres ellentét békés rendezésében a nemzetközi erőknek, megfigyelőknek is nagy szerepük volt. A 2001. augusztus 13-án aláírt Ohridi Keretszerződés rögzítette a tágabban értelmezett albán nemzetiségi jogköröket és kulturális autonómiát – ez ellen sok macedón állampolgár emelte fel hangját, ugyanis igazságtalannak vélték a nemzetközi szervezetek által kierőszakolt amnesztiát az ONA-UCK tagjai esetében.

Az Ohridi Keretszerződés nagyon sok engedményt és jogot nyújt az albán kisebbségnek – többek között például az adminisztrációban, a törvénykezésben és az igazságszolgáltatásban való reprezentáltság és az önkormányzati határok meghúzása nemzeti hovatartozás alapján. Korábbi cikkünkben már irtunk azon ambíciókról, amelyek az albán nyelvet államnyelvi szintre emeljék – 2012-re körvonalazódik, hogy az albán lakosság nem elégedet meg azon széles jogkörökkel, amelyeket a keretegyezmény biztosított számukra.  A nyelvi, önrendelkezési és kulturális különbségek mellett az egyik legnagyobb ellentét a két népcsoport között a vallási hovatartozás. A macedónok túlnyomó többsége pravoszláv keresztény, az albánok zöme pedig szunnita muzulmán. Ugyan Macedóniában a vallás nem tölt be annyira központi szerepet, mint például az arab és iszlám világban, de a januárban kitört konfliktus kihatott rá.

Az incidens a január 13-án Vevcsani falujában megrendezett éves karnevál után következet be. A sok ezer turistát odavonzó álarcos, kosztümös felvonuláson több macedón fiatal fekete burkában vonult fel és a Koránra tett tiszteletlen megjegyzéseket. A karneválon gyakran szatirikus és provokatív jelmezbe öltözött emberek is vannak, többek között a görög zászlóval lefedett koporsó is terítéken volt idén. A muzulmán lakosság körében dühöt váltott ki a macedón felvonulók tette, ezért január 30-án felgyújtották a Sztruga városa mellett lévő Szent Nikola templomot. A tűzoltók gyors beavatkozásának köszönhetően nem sérültek meg a páratlan értékkel bíró ikonok, ugyanakkor a templom tetőgerendái megégtek.

A sztrugai városháza előtt lévő zászlótartó oszlopról ismeretlenek leszedték a macedón nemzeti lobogót és helyette felhúzták egyszínű, zöld iszlám zászlót. Muzulmán férfiak kövekkel támadtak meg egy Vevcsani felé tartó autóbuszt is és Labunista faluja mellett ismeretlenek ledöntöttek egy felállított keresztet. Ugyan a buszban utazók közül senki sem sérült meg és a zászlót is visszacseréltél azóta, de a muzulmánok fanatizmusát csak nehezen lehet csillapítani. Az incidensek mind olyan településen következtek be ahol vegyesen laknak macedónok és albánok.

A törökországi üzleti körútjáról visszatérő Nikola Gruevszki miniszterelnök és vezető muzulmán hitvezetők nyugalomra intették a lakosságot a feszültség még mindig érzékelhető. A muzulmán vezetők, köztük Musza Dzsaferi kormányfő-helyettes szerint az ilyen incidensek alááshatják az instabil békét az országban. Több muzulmán hitvezető iszlámfóbiával vádolta a VMRO-DPMNE kormányt.

Idén lesz az I. Balkáni-háború 100. Évfordulója, a balkáni lőporos hordó szüntelenül ég azóta. (kitekinto.hu)