Több százezer résztvevőt várnak vasárnap a Sebastian Pinera jobbközép kormánya elleni megmozdulásra Chilében. A demonstráció apropója, hogy 1973-ban ezen a napon történt a Salvador Allende elnök elleni puccs, amivel kezdetét vette Augusto Pinochet több mint másfél évtizedes katonai diktatúrája. Santiago polgármestere a hadsereg mozgósítását javasolta vasárnapra, nehogy a tüntetés "váratlan fordulatot vegyen".

A Pinochet-rezsim 1990-es bukása óta nem számítottak ekkora megmozdulásra az országban. A fővárosban már augusztus 25-én kétszázezren, országosan pedig mintegy hatszázezren demonstráltak a kormány neoliberális oktatási reformjai ellen. A tömeg a "Meg fog bukni! Meg fog bukni Pinochet oktatási rendszere!" jelszavakat skandálta (utalva a több mint húsz éves tüntetések mottójára: Meg fog bukni Pinochet diktatúrája!). A rendőrség eddig 1400 fiatalt tartóztatott le.

Az állandósult demonstrációk és az egyik rendőr által lelőtt tizenhat éves fiú halála végül arra késztették az elnököt, hogy tárgyaljon a tüntetés vezetőivel. A mozgalom ugyanis kényes helyzetbe hozta Pinerát: a chilei elnök népszerűsége nem volt ilyen alacsony (26 százalék) a demokrácia helyreállítása óta.

Chilét egyébként Dél-Amerika egyik legstabilabb és legsikeresebb államaként tartják számon. A Világgazdasági Fórum friss jelentése pedig a régió legversenyképesebb országának nevezte, akik világszinten is a 31. helyen állnak. Ezért figyelemre méltó, hogy éppen most - a gazdasági fellendülés kellős közepén - indult meg egy ilyen széleskörű tüntetés-hullám.

Nem ma kezdték

A vasárnapi megemlékezés nem az első jelentős demonstráció az utóbbi időben. Az április 28-ai megmozduláson nyolcezren vettek részt, néhány héttel később pedig százezres tömeg gyülekezett az ország különböző pontjain. A calamai rézkitermelésből származó bevételek igazságos elosztása és a gázárak rögzítése érdekében Magallanesben; a 2010-es földrengés áldozataiért, a mapucho indiánok jogaiért és a szexuális sokféleségért pedig Santiagóban demonstráltak. Egy hónappal később a Hidro Aysén energetikai vállalat környezetszennyező tervezete kovácsolta össze újból a chileieket.

A fordulópont júniusban jött el, amikor egy megmozduláson mintegy kétszázezren vettek részt. Sztrájkokat szerveztek és megbénították a tanintézményeket, tiltakozva az oktatás piacosítása ellen. Megkérdőjelezték a diktatúrától örökölt chilei neoliberális gazdasági modell alapjait. A diákok nem véletlenül ordították: "Meg fog bukni, meg fog bukni Pinochet oktatási rendszere!".

Az oktatás 18 százalékát fedezi az állam 

Noha a követelések utópikusnak hangzanak, nem beszélhetünk egyszerű szélsőbaloldali naivitásról. Az OECD szerint Chilében egy diákra 2000 dollárt költ az állam évente, a fejlett országok átlaga ennek több mint háromszorosa. 

Az OECD másik fontos megállapítása, hogy a chilei oktatásban van a legnagyobb részesedése a magánfinanszírozásnak. A kormány az összköltség mindössze 18 százalékát fedezi.

chilei kormány a GDP mindössze 0,4 százalékát fordítja oktatásra, miközben a diákok családjainak befizetései és a tanulási célú bankhitelek a GDP 1,8 százalékát adják. Banki adatok szerint egy átlag egyetemista, tanulmányai befejezésekor 50-60 ezer dollárral, kétévi leendő fizetésével tartozik. Ennek az a következménye, hogy a szegény csak gyenge oktatásra számíthat, a gazdag viszont kitűnő képzést kap.

Miért éppen most?

Chilében korábban is voltak már diákmegmozdulások (ilyen volt a "pingvinek forradalma" 2006-ban), ezek mégsem keltették fel a világsajtó figyelmét. A balközép kormányok folytatták ugyan a diktatúra örökségét, mégis hatékonyan léptek fel a szegénység ellen. Az egyenlőtlenség problémáját azonban senki sem tudta megoldani (Chile egyike a Föld legnagyobb egyenlőtlenségeit mutató tizenöt országának). Ráadásul lassan szétfoszlott a diktatúra bukása utáni átalakulás reménye is, miközben a diákok eladósodása egyre nőtt. A rendszer igazságtalansága csak kegyetlenebbnek tűnt Pinera hatalomra jutásával. Az új vezetés ugyanis kinyilvánította: küldetésének tekinti, hogy még inkább megerősítse a piaci logikát az oktatási rendszerben.

23 éves diáklány a vezér

A  tüntetések egyik kiemelkedő alakja az a 23 éves, földrajz szakos Camila Vallejo, akit a világsajtó máris sztárként kezel. A brit The Guardian szerint a mexikói zapatista Marcos parancsnok óta nem volt ilyen karizmatikus forradalmi vezető Latin-Amerikában, mint ez az egyetemista hölgy, aki ráadásul szépségét sem rejti símaszk mögé.

Vallejo "súlyos hibának, tévedésnek" nevezte Pinera elnök kijelentését, miszerint "az oktatás ugyanolyan, mint bármi más az életben, azaz fizetni kell érte". Szerinte az oktatás nem árucikk és nem üzlet. Az ország fejlődése húz hasznot belőle. Azok a cégek is kamatoztatják az oktatás eredményét, amelyek a képzett fejeket alkalmazzák. A logika tehát azt diktálja, hogy az állam szedjen be több adót azoktól az intézményektől, vállalatoktól, amelyek a mérnököket, vegyészeket, közgazdászokat, jogászokat alkalmazzák, és ebből finanszírozzák a közoktatást - érvel a diákvezető. (stop.hu)