A címben idézett sor a független Macedónia első elnökének, Kiro Gligorovnak a nevéhez fűződik, aki az év első napján, 94 éves korában hunyt el. Az ország egy kimagasló államférfit vesztett el, akinek a vérontás nélküli, önálló Macedónia megszületése és számtalan fontos döntés köszönhető, miközben politikai krédója mellett mindvégig megpróbált kitartani.

Kiro Gligorov 1991-től 1999-ig, két cikluson keresztül volt a független Macedónia első elnöke. Az vitán felül áll, hogy a macedón történelem meghatározó alakjává vált már életében is. Ez többek között annak köszönhető, hogy elnöksége első szakaszában, 1991-ben, Macedónia, az egykori Jugoszláv tagköztársaság, egyetlen eldördülő lövés nélkül vált függetlenné, és ki tudott maradni pusztító délszláv háborúból.

Mindehhez hozzátartozik az is, hogy az elnök, amíg lehetett küzdött Jugoszlávia szétszakadása ellen, a későbbi bosnyák elnökkel, Alija Izetbegović-csal együtt. "A jugoszlávizmus a vérében volt, 50 évig hitt abban, hogy a jugoszláv embereknek egyazon szláv gyökerük van" - idézi a  Violeta Achkovska történészt a SETimes. Ám amikor 1991 szeptemberében az erőfeszítések hiábavalónak bizonyultak sikeresen felismerte a az új helyzetet és a független Macedónia szükségességét.

Az általában remek politikai érzékkel meghozott döntéseinek köszönhetően Gligorov az elnöksége alatt és visszavonulása után is népszerű maradt a hazájában: „Gligorov elnök volt az ,aki valóra váltotta sok macedón álmát a független állammal”– írja a Balkan Insight az elnökre emlékező cikkében. Gligorov a méltatás szerint megfontolt politikus volt, aki ellentétben a szomszédos államok vezetőinek többségével, mindvégig békés, kompromisszumokra törekvő politikát folytatott. Mind a politikai ellenfelei, mind a szövetségesei ravasz tárgyalópartnernek tartották, aki joggal érdemelte ki az „öreg róka” becenevet. „Gligorov hazafi volt; bölcs, határozott és megfontolt politikus.” – idézi a Balkan Insight Aco Kabranovot, a veterán szerkesztőt és újságírót.

Azonban a nehéz helyzetek és botrányok az ő pályafutását sem kerülték el.

1992-ben különösen feszült helyzettel kellett szembenéznie, miközben a később hírhedtté vált, Slobodan Milosevic vezette Jugoszláv Néphadsereggel (JNA) folytatott tárgyalásokat a békés kivonulásról. Az, hogy a feszültség nem fajult katonai konfliktussá Gligorov tárgyalóképességének volt köszönhető, azaz a megfelelő időben megemlített „régi barátságokra hivatkozás vagy éppen egy-egy vicc, amellyel mindig oldani tudta a feszültséget”– említi a Balkan Insight Kabranov szavait. A tárgyalásokon az elnök fenntartotta, a szerb katonai vezetők és a macedón nacionalisták közti erőegyensúlyt, akik mindeközben a katonák lefegyverzését követelték a JNA csapataitól.

Elnökségének kezdeti szakaszától meghatározó probléma az ország életében a görögökkel folytatott névvita is, mely napjainkig tart. A kompromisszumra és megállapodásra ebben az ügyben is, törekvő Gligorovot később sok támadás érte a ”görögpolitikája” miatt.

1995 októberében az elnök ellen merényletet kíséreltek meg, amit túlélt, de az egyik szemére megvakult. Arra, hogy ki és milyen okból követte el a bombatámadást, több elmélet is született: Slobodan Milošević-től egészen a bolgár titkosszolgálatig több ember neve is felmerült, azonban a mai napig nem derült fény az ügy részleteire. Gligorov maga pedig soha nem kommentálta az eseményt.

1997-ben magánéleti botránnyal került a média reflektorába. Bár mindvégig tagadta, de a lapok állítása szerint szerelmi viszonyba keveredett egy színésznővel, aki ebben az időben a kulturális ügyekben a tanácsadója volt. Az ügy pikantériáját és számos macedón szimpátiáját, az váltotta ki, hogy az elnök ekkor már jócskán szépkorú volt.

1999-ben ismét a politikai érzékéről tett tanúbizonyságot, amikor ellenezte Tajvan önállóságának elismerését és elutasította a tajvani nagykövet megbízólevelét. Az ügy során végig azt hangoztatta, hogy Kína barátsága messze sokkal fontosabb, mint Tajvané. Emiatt szembe is került a kormányzó jobbközép párttal, akik elismerték a szigetállam függetlenségét.

Gligorov felismerése hamar be is igazolódott, 1999-ben, amikor Kína nem szavazatának köszönhetően az ENSZ Biztonsági Tanácsa döntött, és a békefenntartók visszavonultak Macedónia északi határától, miközben javában folyt a NATO a koszovói hadjárata. Peking és Szkopje között a diplomáciai kapcsolatok csak 2001-ben kezdtek újra felélénkülni és javulni, miután Macedónia feladta korábbi Tajvan-politikáját.

Gligorov 2005-ben megkapta a legmagasabb macedón állami kitüntetést is, amely jól kifejezi azt a népszerűséget, amely elnöksége alatt is övezte.

Elnöki mandátumának lejárta után is aktiv maradt, megírta emlékiratait és egy a nevét viselő alapítványt hozott létre, amely különböző kulturális eseményeket támogat.

Az elnököt, kérésének megfelelően, állami ceremónia nélkül, január harmadikán helyezték örök nyugalomra a skopjei családi sírboltban. (kitekinto.hu)