Tíz év múlva már 4,5 millió tagja lesz a jövõ év januárjától induló kötelezõ magánnyugdíjrendszernek, míg az önkéntes nyugdíjpénztárak befizetõinek száma eléri az 1,2 milliót.

Miközben már négy önkéntes nyugdíjalap is aktívvá vált, s elkezdte gyűjteni befizetõ tagjait, a Magánnyugdíjrendszer Felügyelete (CSSPP) az utolsó simításokat végzi a 2008. január elsejétõl működõképessé váló kötelezõ magánnyugdíj-rendszeren.

Tegnap a felügyelet a magánnyugdíjak számviteli szabályaira vonatkozó jogszabálytervezetet véleményezte, ma pedig a CSSPP és a Gazdasági és Pénzügyminisztérium vegyes bizottsága a kötelezõ magánnyugdíjrendszer nyilvántartási szabályait, illetve a tagok csatlakozásának feltételeit pontosítja.

A magánpénztárak augusztus elsejétõl megkezdhetik a csatlakozó tagok gyűjtését, jelentette be Mircea Oancea, a CSPPP elnöke egy, a Ziarul Financiar által szervezett szemináriumon. A törvény alapján ugyanis a 35 év alatti személyek kötelesek magánnyugdíjpénztárat választani, négy hónap alatt, augusztus és november között. A 35 év alatti, a pénztárválasztást elmulasztó alkalmazottak esetében, decemberben számítógépes sorsolással, a CSSPP határozza meg, melyik pénztárral kötelesek szerzõdést kötni.

A 35-45 év közötti alkalmazottak novemberig választhatnak, hogy a valószínűleg kedvezõtlenebb állami rendszerben maradnak-e nyugdíjazásukig, vagy magánnyugdíj-pénztárak befizetõivé szeretnének válni. A 45 év felettiek esetében azonban a törvényhozó úgy látta, hogy kedvezõbb, ha az állami rendszerben maradnak. Újdonság, hogy a 35-45 év közöttiek, 45 éves koruk betöltéséig, bármikor áttérhetnek a magánnyugdíjrendszerre, ha azt kedvezõbbnek látják.

A bruttó fizetés után fizetendõ 9,5 százalékos nyugdíjjárulékból az elsõ évben, jövõre a magánnyugdíjalapba csak két százalék fizethetõ be, s a hozzájárulás évente 0,5 százalékkal nõ egészen a 2015-ig elérendõ 6 százalékig. A becslések szerint jövõre mintegy 2,8 millió befizetõvel indulhatnak a magánnyugdíjpénztárak, amelynek számát 10-12-re becsülik.

Jelenleg 9 cég kezdte meg az engedélyezési procedúrát, közülük az ING Nederlanden, a BCR Asigurãri de Viatã, az Allianz-tiriac biztosító, az Aviva, az Interamerican és az Omniasig már közelebb jutott az engedély megszerzéséhez, míg a BRD, a holland Aegonnal társuló Transilvania Bank, illetve a szlovén Prva biztosító nemrég nyújtotta be az engedélyezési kérelmét.

A felmérések szerint a nyugdíjalap-fizetõk száma tíz éven belül 2,8 millióról 4,5 millióra nõ, s az alapkezelõk már 8,8 milliárd eurós összeggel gazdálkodhatnak. Mircea Oancea, a felügyelet vezetõje ugyanakkor megnyugtatta a kétkedõket, hogy a magánnyugdíjrendszer alapkezelõi, nem FNI-szerű befektetési alapok, hiszen a rendszer működését négy intézmény: maga a CSSPP, a letétkezelõ bank, az auditálást végzõ cég, illetve a magánnyugdíj-garanciaalap is garantálja.

Sokak szerint a kötelezõ rendszer számára a májustól elinduló önkéntes nyugdíjak „bemelegítést” jelentenek. A 2017-re várhatóan 1,2 millió befizetõt és 2,3 milliárd eurós nyugdíjalapot felmutató piacon már négy pénztár aktív: az ING Classic alapot működtetõ ING Asigurãri de Viatã, az AZT Moderato alapot működtetõ Allianz-tiriac magánnyugdíjpénztár, a Pensia Mea alap létrehozója az Aviva, illetve a BCR Moderato alapot ajánló BCR Asigurãri de Viatã.

Az alapokat egyébként három kategóriába kockázati kategóriába sorolják a befektetési portfólió alapján. A nagyobb kockázatú alapok többet, akár a pénzösszegeik 40-50 százalékát is befektethetik a részvénypiacokon, amelyek jelenleg nagyobb hozamot garantálnak, de nagyobb kockázatot is jelentenek.

Ilyen a Pensia Mea és az AZT Moderato, ahol az alapkezelõ portfóliójában a befektetések akár 50 százalékát is elérhetik az európai tõzsdéken vásárolt részvények. Közepesnél valamivel nagyobb kockázati besorolásban található az ING Classic, ahol a részvények a befektetés 35 százalékát képviselik, míg a BCR Prudent termék kifejezetten alacsony kockázatúnak számít, a legfeljebb 10 százalékos részvénybefektetéseivel.

Nagyon nagy szerepe lehet az alapválasztásnak, mert megtörténhet, hogy ugyanakkora befizetésre két különbözõ nyugdíjalap, 25 év múlva akár 20-30 százalékkal is eltérõ összeget fizethet nyugdíjként. A tõkésítés ugyanis attól függ, hogy az alapkezelõ hogyan gazdálkodik a nyugdíjpénztár tagjainak pénzével.


(maszol.ro)