Pontosan ugyanolyan folyamatnak lehetünk tanúi 2007. január 1-je után, mint Magyarország uniós csatlakozását követően, amikor néhány hónap alatt 25 százalékkal drágult a fehércukor.

Akkor a román-magyar határ mentén szabályszerű cukorturizmus alakult ki.

Csak minden negyedik romániai cukorgyár marad talpon az uniós csatlakozás után, s a kilenc üzem közül mindössze négy dolgoz fel majd hazai cukorrépát. Ez az uniós perspektíva a romániai cukorgyártás számára.

A fogyasztó szempontjából pedig az uniós csatlakozás drágább cukrot is jelent. A jelenleg a raktáráruházakban még 2,35 lejért is kapható édesítőszer kilónként ára jövő évtől várhatóan növekedni fog. Az uniós tárgyalásokon a következő két évre megszabott referenciaár a gyárkapunál átadandó standard fehércukor esetében tonnánként 631 euró, ami gyakorlatilag áfával terhelve 2,8 lejes kilónkénti árat vetít előre, sőt a pesszimistább forgatókönyvek szerint hamarosan az egy eurós, vagyis 3,5 lejes ár elérése sem elképzelhetetlen. Ilyen kilátások mellett hamarosan ugyanolyan folyamatnak lehetünk tanúi, mint Magyarország uniós csatlakozása után, amikor néhány hónap alatt 25 százalékkal drágult a fehér cukor, a határ mentén pedig szabályos cukorturizmus alakult ki, s ötven kilós zsákokban vitték nyugati szomszédunkhoz az édesítőszert. Most azonban Románia lehet a célország, amelyet az olcsóbb moldáviai cukor lephet el.

Moldávia egyébként jelenleg éves szinten mintegy 125 ezer tonna cukrot termel, s ebből csak 85 ezer tonna a belső szükséglet. 40 ezer tonnát exportálnának, de az elmúlt egy évben az ukrán és orosz piac szinte teljesen bezárult a Pruton túli gyárak előtt, s a román piacon is csak 14 ezer tonnás kontingenst értékesíthetnek. Moldáviában egyébként jelenleg 9,5 moldáv lej körül mozog a fehér cukor kilónkénti ára, ami ugyan 30 százalékkal drágább, mint a tavaly, de így is olcsóbb a romániainál, mert csak 1,9-2 román lejnek felel meg. Az árkülönbözet most még nem jelentős, ám ha Románia uniós csatlakozása után nálunk megkezdődik a drágulás, az alkalmi kereskedőknek köszönhetően hetek alatt többezer tonna cukor érkezhet ide.
Hogy mikor fog bekövetkezni a drágulás, azt most nehezen lehetne pontosan megjósolni, hiszen ez nem pontosan a január elsejei időponthoz köthető. A cukorgyárak ugyanis elvileg az idei cukorrépa-termés jelentős részét, ha nem is a teljeset az év végéig feldolgozzák, ellenben a gyártók költségei valójában csak az uniós csatlakozás után emelkednek meg. Ennek fő oka, hogy azután a kilenc romániai cukorgyárnak is - uniós társaikhoz hasonlóan - tonnánként 125 eurót kell a szerkezetátalakítási alapba befizetniük. A következő három év alatt ily módon összegyűlt öszszegből Brüsszel a részben vagy egészben bezáró cukorgyárakat fogja támogatni. Az EU ugyanis a kényszerű termeléscsökkentés miatt a kvótával rendelkező termelőknek tonnánként 700 eurót fizet, ha bezárják a termelési kapacitást, már 2007-ben. Magyarországon az első áldozat, a határhoz közel fekvő Hajdú-Bihar megyei Kabán található neves cukorgyár, amelynek tulajdonosai inkább ezt a megoldást választották.

Nemcsak az EU-ban, hanem Romániában is fogyatkoznak a cukorgyárak. Az első sokk most éri az országot: a hajdani 33 cukorgyárból összesen kilenc maradt meg, a többi tönkrement, vagy elkótyavetyélték a privatizációval, s a megmaradtakból is mindössze négy van (a marosludasi, a nagyváradi, a botfalusi és a roman), amely belföldi termelésű cukorrépát dolgoz fel. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a cukorrépa-termesztés is jelentősen visszaesett az utóbbi évtizedben, nem nagyon van, amit feldolgozni a négy gyárban.

A marosludasi Zaharul Ludus cukorgyár igazgatója, Ioan Armenean egyúttal a romániai cukorgyártók patronátusának elnöke is. Ilyen minőségében tehát szaktekintélynek számít cukor-fronton. Szerinte túlontúl kevés az a mennyiség, amit az uniós keret gyártásra megszab az országnak. Ennél többet tudnánk most is termelni. A gond az, hogy rosszul, a helyi lehetőségek ismerete nélkül egyezkedtünk annak idején, amikor a cukortermelési kvótát megszabták számunkra. Az ország cukorfogyasztása 550-600 ezer tonna évente, az Unió mindössze 109 ezer tonna répacukor előállítására ad engedélyt, amennyiben pedig túllépjük a megengedett kvótát, szankciókkal sújtják a cukorgyártókat. Sovány vigasz, hogy emellett feldolgozhatunk 329 ezer tonna importból származó nádcukrot. Ez ugyan lefedi valamelyest a cukorgyárak kapacitását, de egyáltalán nem hat ösztönzőleg a helyi cukorrépa termesztőkre. Ha az országnak sikerül megtermelni répából és nyerscukorból a kiutalt mennyiséget, még úgy is csak 438 ezer tonna cukrot gyárthatunk, 112-162 ezer tonna behozatalra szorul a kereskedelem, hogy a belső szükségletet biztosítsa. Ezért utazott október elején Armenean Brüsszelbe, hogy nagyobb kvótát alkudjon ki Románia számára, ugyanis az ország érdeke elsősorban az, hogy megtermelje a saját szükségletét fedező cukormennyiséget, ugyanakkor a répatermelők is megtalálják számításaikat, megmaradhassanak a termékpiacon. Hogy az egyezkedésnek mi lesz az eredménye, az egyelőre még titok.

Az EU teljes cukorrépa-vetésterülete az idén 1,74 millió hektárra csökkent, a tavalyi 2,14 millió hektárról, az uniós cukorpiaci reform nyomán. Eszerint 4 év alatt 36 százalékkal csökkentik a cukor intervenciós árát. A reformra azért volt szükség, mert az Unió piacán jelenleg mintegy 3 millió tonnányi cukorfelesleg van, emellett az EU 2009-ben - a Világkereskedelmi Szervezet nyomására - megnyitja piacát a világ legszegényebb cukortermelő országai előtt.
Ez most számunkra előnyt jelenthetne, ha nagyobb kvótamennyiségünk lenne, hisz a cukorrépa-mennyiség csökkenésével minden bizonnyal nőni fog a cukor világpiaci ára, s akkor eladhatnánk a fölösleget. De mert kicsi a kvótánk, behozatalra szorulunk, s nyilvánvaló, hogy drágábban fogjuk behozni a külföldön termelt cukrot, drágábban fogják adni a kereskedők is a lakosságnak. Szakértői becslések szerint az importcukor az EU területéről a csatlakozás után kilónként mintegy 0,8 euróért hozható be. A hazai cukoripart egyébként még január elsejéig vám védi ugyanis az importcukorra - így az EU-ból származóra is - 20 ezer tonnás kontingensig 18,8 százalékos, további 15 ezer tonnás kontingensre 45 százalék, a kontingeseken felüli mennyiségre pedig 90 százalékos a vámkulcs.

Még olyan körülmények között is csökkenőben van a répatermesztés, amikor az egyik legjövedelmezőbb ipari növény pontosan a répa, az idén még erre adják a legnagyobb állami támogatást, 50 lejt tonnánként, ami a még a viszonylag alacsonynak számító 40-45 tonnás hektáronkénti hozam esetén is 2000-2500 lejt jelentene hektáronként. Jelenleg a gyárnak 8000 beszállítója van Maros megyéből és a gyár vonzáskörzetébe tartozó Fehér és Kolozs megyékből, s a kapacitásnöveléssel ezt a termelői kört szeretné bővíteni. A környező megyék termelőinek is érdeke ide szállítani, annál is inkább, mert a gyár egy sor előnyös feltételt biztosít (jó minőségű, hitelesített vetőmagot, szaktanácsadást, növényvédelmi és talajtáperő növelő vegyszereket, ingyenes beszállítást nagyobb tétel esetében).
A Ludus Factory Holding, a ludasi gyár jelenlegi tulajdonosa 10 millió eurót ruházott be a gyár fejlesztésébe, napi 2000 tonnáról 3500-ra nőtt a feldolgozható cukorrépa-mennyiség, s ez jövőre, a további fejlesztések révén elérheti a 4200-as értéket, ami természetesen a költségek csökkenéséhez, áttételesen a cukor árának csökkenéséhez vezethet.


A nagyváradi Diamant cukorgyár teljes kapacitással üzemel, amióta a termelők megkezdték a betakarítást. Melinda Robas, a marketingosztály vezetője lapunknak elmondta, 3 ezer tonna cukorrépát dolgoznak fel naponta, ami országos viszonylatban jó eredménynek számít.
Az idén összesen 7548 hektáron termeltek répát a gyár vonzáskörzetébe tartozó gazdák, a termés viszont valamivel gyengébb, mint a tavaly, ám nagyobb a cukortartalma. Ez valamelyest kompenzálja az alacsony terméshozamokat, ugyanis a becslések alapján egy hektárról 30-35 tonna répára számítanak a szakemberek. Ha a fentieket összevetjük a fejlett mezőgazdasági technológiájú országok terméseredményeivel, akkor bizony ez az érték meglehetősen alacsony, alig fele annak, amennyit például Franciaországban termelnek a gazdák. A gyár vonzáskörzetében termelt teljes répamennyiséget, a becsült 264 ezer tonnát tehát elméletileg mintegy nyolcvan nap alatt képes feldolgozni a gyár. Ez pedig a gazdaságosság kárára megy. Az volna a megoldás, hogy nyerscukor feldolgozásával nyújtsák meg az üzemelést. Ám amint a marketingosztály vezetője elmondta, nyerscukrot nem használnak, mert azt importálni kellene, arra azonban 90 százalékos vámot kellene ráfizetni.
A romániai gazdák még mindig kevés répát termelnek, az ösztönzőnek tűnő állami támogatások ellenére. A Diamant gyár adja az aradi, temesvári, bihari és szatmári gazdáknak a vetőmagot, majd a saját gépeikkel takarítják be a termést. Egy tonna 16 százalékos átlagos cukortartalmú répáért 25 eurót fizet a gyár a termelőknek, hangsúlyozta Melinda Robas. Nem hivatalos számítások szerint tehát egy hektárról 2500-3000 lejes bevétele származik a gazdának - ha eltekintünk a gyár és az állam támogatásaitól -, ebből kell állnia a jövő évi termés előkészítését.



Édesszájú világ. Jelenleg a világ 100 országa számít cukortermelőnek, közülük 76 cukornádból állít elő cukrot, amelynek kivonása olcsóbb, mint cukorrépából. A világ becsült cukortermelése 2005-ben 147,7 millió tonna. A három legnagyobb termelő: Brazília (27,9 millió tonna), az Európai Unió (21,8) és India (19,8) együttesen 47 százalékot képvisel. A fehércukor ára tegnap a londoni Liffe határidős és származékos piacon tonnánként 398 dollár volt, míg a nyerscukoré a New York-i Árutőzsdén 11,7 cent fontonként. A nyerscukor világpiaci ára egyébként New Yorkban 1975 májusában volt a legmagasabb fontonként 65 centtel, illetve 1980 júniusában 45 centtel.


 

http://www.maszol.ro/kozelet.php?cid=13493