Nagyváradi hírek »
Szerkeszteni igen, írni nem
2007. május 26, szombat
A Várad folyóirat és a Megyei Könyvtár Törzsasztal-sorozatának pénteki vendége Vörös T. Károly volt.
A Törzsasztalnál a Népszabadság politikai napilap főszerkesztőjét Szűcs László az Erdélyi Riport főszerkesztője, valamint Kőrössi P. József költő faggatták, a Nagyváradi Magyar Diákszövetség székhelyének tetőteraszán.

A találkozón többek között arról faggatták a német- magyar tanári végzettségű Vörös T. Károlyt, hogy hogyan lépett az újságírói pályára, hogyan lett a kulturális rovat szerkesztője, majd a lap főszerkesztője.
Újságírói pályáját a Kritikánál kezdte 1975-ben, majd írt a Mozgó Világba és a Valóságba.
1987-ben kapott ajánlatot a Népszabadság kulturális rovatátának helyettes vezetője, majd 1989-től 2004-ig a rovat vezetője volt, három éve nevezték ki a lap főszerkesztőjévé.
Újságírói pályájának áttekintése közben hangsúlyozta: elég hamar rájött arra, hogy csak jó közepes újságíró lenne, ám szerkesztőként sokkal jobb tud lenni.
A Törzsasztalnál ülve szó esett a magyarországi rendszerváltás körüli időkről, annak az újságra gyakorolt hatásáról, valamint az írott sajtó jelenéről, esélyeiről, a kulturális újságírásról, és a nyilvánosság szerepéről is.
Vörös hangsúlyozta: 1989.-et követően, az újság először került szembe azzal, hogy az addig nyolcszázezres példányszámban megjelenő lap, már csak háromszázezer példányszámban jelenjen meg. Megváltoztak a médiafogyasztási szokások. A kulturális rovat vezetőjeként hamar ráébredtek arra, hogy a kultúrát nem szabad leszűkíteni az elitkultúrára, a tömegkultúráról is kell írni. Szerkesztőként azt vallja, hogy legyen elképzelése a rovatvezetőknek, szerkesztőknek, arról amit képviselnek, addig amíg ő vezette a kulturális rovatot az irodalmon volt a lényeg.
Eötvös Pál lemondását követően nevezték ki Vörös T. Károlyt az újság főszerkesztőjének, aki megjegyezte "a kézirat a szerző dolga", abba régen sem és most sem nyúl bele senki.
Barcui Renáta












