Egy középkori legenda szerint Aristodemus pogány főpap azt mondta Szent János apostolnak, hogy akkor hajlandó hinni Krisztusban, ha megiszik egy méreggel teli kelyhet, és az nem árt neki. A mérgezett borból először két gonosztevő ivott, ők azonnal meghaltak. Szent János, miután megáldotta a kelyhet, kiitta és életben maradt. Köpenyét a halottakra terítette, akik feltámadtak. A pogányok a látottak után megkeresztelkedtek.

E legenda kapcsán alakult ki  a római katolikus egyházban a Szent János apostol és evangélista december 27-iki ünnepén a bor megáldásának szertartása.

Ebben a szertartásban a pogány  áldozati  ital (libatio) emléke élt tovább  a kora középkori szokásban, hogy a szentek ünnepén tiszteletükre bort ittak a templomban; majd, hogy a szokás egyházi értelmezése még inkább kidomborodjék, alakult ki a Szent János-napi borszentelés, ami a 13. században  terjedt el. Német neve „Johannisminne”, mert a pap e szavakkal nyújtotta át a bort híveinek: “igyátok Szent János szeretetét.” A szertartás nálunk is, föleg német lakosságú településeken volt általános, s az újbort is e naptól itták.

 

A bort termő vidékeken a nép is szenteltetett bort, amit fül- és fogfájás ellen használtak, a boroshordókba öntöttek belőle, hogy a következő esztendőben is jó termés legyen

A középkorban szentelt borral kínálták meg azokat, akik búcsúzkodtak, útnak indultak, hogy Szent János áldása oltalmazza őket.

Sokfelé a borral együtt  almát  is szenteltettek s torokfájás ellen használták. A szentelt almából a vályúba is tettek s erről itatták meg az állatokat, hogy egészségesek legyenek. A búcsúzáskor megivott pohár bort is szokás Szent János áldása nevén emlegetni: „Igyuk meg Szent János áldását!”

 

Az elmúlt években  Nagyváradon megalakult Vincellér Egyesület azzal a kéréssel fordult a Nagyváradi Római Katolikus Püspökséghez, hogy ezt a régi szép szokást újitsuk fel itt is. Elmondtuk, hogy – bár inkább csak családias körben -   eddig is évente megáldottuk a bort amit hiveink elhoztak Szent János ünnepén, ez is az Egyház szentelményeihez tartozik.

De most   örömmel helyt adva a Vincellér Egyesület kérésének december 27-én, kedden  délután 6 órakor a székesegyházban ünnepi szentmise keretében  megáldjuk azokat a borokat, amelyeket  akár az egyesületi tagok, akár  a  kedves  hivek elhoznak.

A Vicellér Egyesület szeretettel meghivja a résztvevőket  egy  “Szent János áldásra”  a Kanonok sor 13 szám alatt lévő  helységünkbe, mert a Szentírás szerint  “A bor vidámítja az ember szívét!”.

                                                                                    Mons. Fodor József