Nagyváradi hírek »
Szabó Magda Váradon
2006. november 24, péntek
„Örültem a hírnek, hogy a színház révén megismerik gondolataimat”
Mint az ismeretes vasárnap, november 26-án Nagyváradra látogat Szabó Magda író, költő, színműíró, műfordító.
A neves írónővel Gálovits Zoltán a Sziglegeti társulat szóvivője készített rövid beszélgetést. Az interjút az alábbiakban közöljük:
— Mikor járt utoljára Nagyváradon és milyen emlékei vannak a városról?
— Nemrégen. Nekünk Nagyvárad családi városunk. Sokszor felkerestem én is. Rokonok, barátok várnak, szeretek ott lenni. Örültem a hírnek, hogy a színház révén megismerik gondolataimat.
— Mi ihlette a történelmi tárgyú darab megírására és mitől válik aktuálissá ma a színmű?
— Magyar-latin-törénelem szakos tanárként végeztem a Debreceni Egyetemen. Legelső történelmi színdarabomat egyetemistaként írtam. Szívesen vizsgáltam a nemzeti közélet szereplőit, szokatlan gyerek voltam. Mióta élek, számolnak ezzel. Szereplői azokra a kérdésekre válaszolnak a színpadon, amelyeket a nézőtéren a színházlátogatók tennének fel, ha megszólalhatnának. De felelnek az aktualitásra is, amely általános érvényű. A színészek a jelenlegi szókincs felhasználásával beszélnek. A darab attól aktuális, ami azonnal kitűnik, Vajk Istvánná koronázása köztéma lehetett.
— Esztergomban láthatta a Szigligeti Társulat által színre vitt Az a szép, fényen nap című előadást. Milyen benyomást keltett önben a produkció?
— Élveztem, sajnáltam hogy nem volt lehetőségem gratulálni a színészeknek, díszletezőknek. Pirosra tapsoltam a tenyeremet. Remek munka volt, szerencsére nemcsak én, a közönség is felfigyelt az előadásra. Az önök színház kultúrája egyébként világhírű, eleve számoltam a nézők megértésével.
A neves írónővel Gálovits Zoltán a Sziglegeti társulat szóvivője készített rövid beszélgetést. Az interjút az alábbiakban közöljük:
— Mikor járt utoljára Nagyváradon és milyen emlékei vannak a városról?
— Nemrégen. Nekünk Nagyvárad családi városunk. Sokszor felkerestem én is. Rokonok, barátok várnak, szeretek ott lenni. Örültem a hírnek, hogy a színház révén megismerik gondolataimat.
— Mi ihlette a történelmi tárgyú darab megírására és mitől válik aktuálissá ma a színmű?
— Magyar-latin-törénelem szakos tanárként végeztem a Debreceni Egyetemen. Legelső történelmi színdarabomat egyetemistaként írtam. Szívesen vizsgáltam a nemzeti közélet szereplőit, szokatlan gyerek voltam. Mióta élek, számolnak ezzel. Szereplői azokra a kérdésekre válaszolnak a színpadon, amelyeket a nézőtéren a színházlátogatók tennének fel, ha megszólalhatnának. De felelnek az aktualitásra is, amely általános érvényű. A színészek a jelenlegi szókincs felhasználásával beszélnek. A darab attól aktuális, ami azonnal kitűnik, Vajk Istvánná koronázása köztéma lehetett.
— Esztergomban láthatta a Szigligeti Társulat által színre vitt Az a szép, fényen nap című előadást. Milyen benyomást keltett önben a produkció?
— Élveztem, sajnáltam hogy nem volt lehetőségem gratulálni a színészeknek, díszletezőknek. Pirosra tapsoltam a tenyeremet. Remek munka volt, szerencsére nemcsak én, a közönség is felfigyelt az előadásra. Az önök színház kultúrája egyébként világhírű, eleve számoltam a nézők megértésével.












