A lelkész által felolvasott igeszakaszban szó van fejedelmekről, hatalmasságokról, de leginkább a társadalomnak arról a rétegéről, amely segítség nélkül nem élhetett meg, és sajnos nem élhet meg a mai világban sem, mondta bevezetőjében az igehirdető.

A mennyei Atya nem akarja azt, hogy a szegények, a kicsinyek közül akár egy is elvesszék. A földi embernek nem lehet senki és semmi másban bizodalma, csakis magában Istenben. Ő mindenre talál megoldást, ezért a gazdagoknak, de az elesett, éhező embereknek sem lehetnek olyan érveik, ami miatt nem kellene dicsérniük az Urat.

A kicsiny emberek küldetése a világban sokszor nagyon elkeserítő, hiszen ezek az emberek nem részesülnek dicséretben, elismerésben, sajnos azonban még szánalomban sem, ahogy az elvárható volna egy normális közösségben. Mégis, a társadalom perifériájára szorult egyének különös rendeltetéssel bírnak. 

Az utolsó ítéletnél is jelen vannak ezek a "kicsiny" emberek, és Isten, valamint az ember viszonyában meghatározó személyiségekké válnak. A mi Urunk is amikor a földre jött, kicsinnyé tette magát, otthagyta a magasságos menny országát, hogy a földi ember képét, nyomorúságát, bűnét felvegye. 

Az igehirdetést követően a vendéglelkész felolvasta és áldást kért a Temesvári Egyházmegyében levő 56 református leányegyházra, valamint szórványgyülekezetre (pl. Anina, Újmoldova, Detta), ahol már nincsenek hívek, vagy alig két-három ember dicséri az Urat. 

Az est a templomban a helyi KRISZ tagjainak verses-énekes műsorával zárult.

(Bihari Napló)