A mezőgazdaság helyzetét a gazdák szemszögéből bemutató sorozatunk újabb fejezetében Nagy Zoltánnal beszélgettünk. Közel négy és fél évtized alatt gyűjtött tapasztalatokat hallhattunk.

Nagy Zoltán a Biharfélegyházához tartozó Biharvajdán él immár 36 esztendeje, de a szomszédos, Szalárd községhez tartozó Hegyközszentimrén született. A mezőgazdaságban 1962 óta dolgozik, gépészeti részlegvezető volt elôbb helyi, majd községi szinten.



A politikai-társadalmi változások után nem volt kérdéses, hogy az ágazaton belül folytatja a munkát, annál is inkább, mert visszakapott 10 hektárnyi földet. Ennek jövedelméből amellett, hogy fenntartotta családját, egy traktort is vásárolt annak idején, s ezzel el is kezdte saját "gépparkját" kialakítani.

Voltak nehezebb évek régebben is, emlékezett, de több kultúra termesztésével is foglalkozott, és "egyik vitte a másikat". A megművelt terület növekedésével tengerit, búzát, napraforgót mindig vetett, de volt idôszak, mikor 10–12 hektáron kendert is, ami ’97-ig jól ment, akkor "befuccsolt". – 2003 elôtt kifejezetten jól álltam – fogalmazott Nagy Zoltán –, jól jövedelmezett a gazdálkodás, gyarapodott a gépállomány.


Éppen ebben az évben alakította át addigi családi társulását, a létrejött Agrozol cég ügyeit fiával, ifj. Nagy Zoltánnal viszik. Jelenleg 110 hektáron gazdálkodnak ennek egy része saját, egy része bérbe vett föld.

De ami döbbenetes, a 110 hektár 85 (!) parcellában van, a legkisebb 20 ár, a legnagyobb 5 hektár, és aki nem ért különösebben a mezőgazdasághoz, az is elgondolhatja, ez mennyi gondot jelent.


Volt rá példa, hogy egy zsebkendőnyi terület megmunkálásáról egyszerűen elfeledkeztek.



A társulás idén hektáronként 350 kg búzát és 500 kg csöves tengerit osztott tagjainak, tavaly a kvóta egyaránt 500 kg volt.



(Bihari Napló)